Napjainkra már felnőtt az első generáció, amelynek életében jelentős szerepet játszik a környezettudatosság. Sőt, egy részük kifejezetten klímaszorongásban szenved a változó éghajlati viszonyok okozta kiszámíthatatlan jövő miatt. Bár az utóbbi hatás egyáltalán nem volt cél, a klímaaktivizmus évtizedes munkájának mégis kezdenek beérni a gyümölcsei. Egyre többeket foglalkoztat a klímaválság, sokan próbálnak áttérni fenntartható életmódra, és még nagy politikai pártok is kezdik felismerni a zöldpolitika tömegmozgósító erejét.

Stratégiai kérdés – A területi tervezésnél és a gazdasági döntéseknél figyelembe kell venni a környezeti erőforrások átalakulásait és érzékenységét is: itt épp a száraz, chilei magashegységi terep vízkészletváltozásait – aminek hátterét épp a Földgömb Alapítvány expedíciói elemzik immár egy bő évtizede

Fotó: Nagy Balázs

Ám a fenntarthatóság témakörére is igaz, hogy minél többet tudunk róla, annál inkább rádöbbenünk, mennyi mindent kell még tanulnunk. A klímaváltozás jelentőségének felismerése ugyanis nem ad teljes képet az ökológiai problémák egészéről. Sokat hallani a fokozódó vízhiányról, a rendelkezésre álló mezőgazdasági területek és a Föld biodiverzitásának csökkenéséről, az óceáni hulladékszigetekről, valamint a digitalizációs forradalomhoz szükséges természeti erőforrások kimerüléséről. Manapság tehát egyáltalán nincs könnyű dolga annak, aki szeretne kiigazodni a fenntarthatóság területén...

Mozi-párhuzam – „Minden katasztrófafilm elején van egy tudós, akinek a véleményét figyelmen kívül hagyják” – hirdeti a tüntetők táblája egy 2017-es bostoni megmozduláson, ahol a résztvevők a tudomány fontosságára és a klímaváltozásra hívták fel a figyelmet

Fotó: Elg Photography @Shutterstock

A környezettudatosság evolúciója

A fenntartható életmódra való áttérés a többség számára a szelektív hulladékgyűjtéssel vagy az egyéni karbonlábnyoma csökkentésével kezdődik. Utóbbi az elmúlt 1-2 évtizedben nagy utat járt be, s mára a zöldfogyasztás egyik központi mérőszámává vált. Gyakran halljuk, miként csökkenthető ez például a közlekedési vagy a táplálkozási szokásaink megváltoztatásával. A növényi alapú étrendek sokáig a klímaválságból való kiút egyik leghatékonyabb formájának tűntek, és a környezetvédelmi megfontolás meghatározó motivációvá nőtte ki magát a vegetáriánus és vegán étrendek követésében.

Majd elkezdtünk megismerkedni a „lábnyomcsalád” többi tagjával: a víz- és a földlábnyommal, melyek az egyes termékek előállításához szükséges vízmennyiséget és földterületet mérik.

A szélesebb körben értelmezett környezeti hatások pedig újraértelmezték a környezettudatosság fogalmát. Remek példa erre a tejitalok fogyasztása, ahol az utóbbi években több lehetőség is megjelent az állati eredetű tejtermékek kiváltására – pl. mandula, rizs, szója, zab stb. Közülük is a mandulatej környezeti hatásai váltották ki a legnagyobb érdeklődést. Eleinte olyan elemzések is megjelentek, amelyek a mandulatej vízlábnyomát a tehéntej 20-szorosára becsülték, óva intve ezzel a környezettudatos vásárlókat a növényalapú alternatíva fogyasztásától. Bár mindezek erősen túlzók voltak, elérték a céljukat: elindult a vita a termékek komplex környezeti mérlegéről.

Fele sem tréfa! – „Biztos vagyok benne, hogy a dinoszauruszok is azt gondolták, hogy van még idejük...” – vélekedik egy tüntető London utcáin 2020 februárjában. A megmozdulást fiatalok szervezték az Egyesült Királyság Parlamentje elé, hogy ezzel tiltakozzanak kormányuk elégtelen klímapolitikája ellen

Fotó: John Gomez - @Shutterstock

Ez egyrészt sokakat eltántorított a fenntartható életmód követésétől: „Mitévő lehetek? A vége úgyis az, hogy semmit sem jó fogyasztani!” Másrészt, az igazán elszánt környezetvédők számára új szintre lépett a tudatos fogyasztás gyakorlata.

Megtanultuk, hogy nem minden fenntartható, amit annak reklámoznak, valamint azt, hogy egy termék környezetbarát megítélése sokszor nézőpont kérdése.

Az már csak hab volt a tortán, amikor a fogyasztásellenes mozgalmak tudományos megerősítést kaptak, hogy még a zöldfogyasztás sem jelent megoldást az ökológiai problémákra – sőt, a környezeti hatása sokszor nem is különbözik a hagyományos fogyasztásétól. Több kutatás jutott arra a következtetésre, hogy a fenntartható-tanúsítvány sem ösztönöz a fogyasztás valódi csökkentésére. Sokan még növelik is az elfogyasztott mennyiséget, abban a hitben, hogy ezzel úgysem ártanak a környezetnek. Kezd tehát megdőlni a fenntartható fogyasztás mítosza, hiszen „...végső soron a zöldfogyasztás is csak fogyasztás”.

Nyakig a vízben – Vajon sok-e a századunk végére modellezett, kb. 3 ásónyomnyi, 60 cm-es tengerszint-emelkedés? A Duna-delta átlagos tengerszint fölötti magassága 52 cm. Ott például életbevágó kérdés...

Fotó: exterra

Körforgásos gazdaság

Nem véletlen, hogy új fenntarthatósági irányzatok jelentek meg, amelyek a gazdaság energiaigénye és üvegházgáz-kibocsátása mellett annak anyaghasználatát állították középpontba.

A körforgásos gazdasági struktúrában az eddig alkalmazott „elvesz–termel–eldob” mechanizmus helyett sokkal tudatosabban kell kezelnünk a természeti erőforrásainkat.

A legyártott termékeket eleve hosszú élettartamra tervezzük, és segítjük a fogyasztót abban, hogy a meghibásodásuk esetén lehetősége legyen azok megjavítására – és semmiképp se kényszerüljön az eldobásukra. Már a terméktervezés során biztosítjuk, hogy az életciklusuk lejártával alkalmasak legyenek az anyagukban történő újrahasznosításra.

Nem bemondásos alapon működik! – A fenntartható termelés tanúsításával kapcsolatban egyre nagyobbak a fogyasztói elvárások. A globális ellátási láncokon azonban nem egyszerű követni az alapanyagok útját, és bizalmasan kell kezelni az üzleti információkat is. Ebben segít a hágai Circularise, amelynek digitális megoldásaival ellenőrizhetők a termékek környezeti mutatói

Fotó: Hollandcircularhotspot.nl