Kacsafarkú szender – Az év rovara, 2021
Az elmúlt évben a Magyar Rovartani Társaság az Év rovara szavazáskor a három „versenyzőt” egy különleges szempont szerint, a más fajhoz való hasonlóságuk alapján nevezte meg.
Arról a jelenségről van szó, amikor a kérdéses, egymástól rendszertanilag akár roppant távol levő fajoknak különben nincs sok közük egymáshoz, de a hasonló környezeti feltételekhez hasonló módon alkalmazkodtak, ami többé-kevésbé hasonló, sőt egyes részleteiben azonos külalakot eredményezett (ez a konvergens evolúció jelensége). Másrészt állati körökben valóságos „divat” a mérgező vagy más okból veszedelmes fajok utánzása, ami védelmet nyújthat a jámbor utánzónak. Persze ez sem tudatos folyamat, legalábbis a rovarvilágban semmiképpen sem az.
A szavazás a kacsafarkú szender győzelmét hozta (3912 szavazat, 67,11%). Második a keleti rablópille (1027 szavazattal, 17,62%), míg az ékfoltos zengőlégynek be kellett érnie a harmadik hellyel (890 szavazat, 15,27%). Egy légytől ez is szép eredmény…
Kacsafarkú szender – (Macroglossum stellatarum)
Mondanivalónkat jobban kifejezné, ha más nyelveken, mondjuk, angolul (hummingbird hawk-moth) vagy olaszul (sfinge colibri) neveznénk meg lepkénket, és nem a németet (Taubenschwänzchen) utánzó kacsafarkúnak hívnánk. Igaz, ennek is köze van a repüléshez, a potrohvégi kitinlemezek szerepet játszanak a szenderre – és a kolibrikra – oly jellemző villámgyors irányváltoztatásban. További hasonlóságuk, hogy tudnak egy helyben lebegni, hátrafelé repülni, és nektárral táplálkoznak (a kolibri nemcsak azzal). Előfeltétel még, hogy ez a lepke nappal repül – erre utal a norvég dagsvermer név –, hiszen a szenderek zöme szürkületkor és éjszaka aktív. Végül mi tagadás, sokat nyom a latban, hogy egyszerűen „úgy néz ki” – ránézésre a kolibri jut az ember eszébe.
Az Eurázsiában az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig elterjedt faj jellemző vándorállat. Óriási távolságokat képes megtenni, Észak-Skandináviába éppúgy eljut, mint Délkelet-Ázsiába. Nálunk is megszakításokkal tenyészik, amikor beköszönt a tél, vagy délre vándorol, vagy elpusztul – kivéve az időben védett helyre húzódott szerencséseket. (Kérdés, hogy az éghajlat melegedése nem járt-e már a lepke életciklusának változásával?) Tavasztól aztán folyamatosan érkezik az utánpótlás a Mediterráneumból. A bevándorolt lepkéknek, időjárástól függően, két vagy három honi utódnemzedéke fejlődik ki. A hernyó tápnövényei, a galaj-, müge- és csillaghúrfajok majd’ mindenütt megtalálhatók, és kedvelt nektárnövényei, a petúnia, a lángvirág, a levendula, a nyáriorgona elterjedt a kertekben, erdőn-mezőn pedig szinte az összes virágot meglátogatja. A nektárforrások bősége rendkívül fontos, mert a lepke életmódja igen sok energiát emészt fel. Vajon mit tehetünk a természet eme különös teremtménye érdekében? Kertünk egy darabkáját hagyjuk meg „vadonnak”, és a kertbe meg a virágládáinkba ültessünk tölcséres virágokat!
A méhkolibri
Mintegy cserében a lepke-kolibris hasonlatáért, egy kolibrifajt rovarról, nevezetesen hártyásszárnyúról neveztek el. A világ legkisebb madara, a Kuba főszigetén és a Juventud-szigeten honos méhkolibri (Mellisuga helenae) testhossza 6 cm, testtömege 1,6–2 g. A házi méhnél ugyan nagyobb, de darazsak vannak nála nagyobbak is, és a kacsafarkú szender sem sokkal termetesebb. Szárnycsapása is hasonló, másodpercenként 30–80, mint ahogy a rezgések keltette hangjaik sem sokban különböznek. Ő is tud egy helyben lebegni, hátrafelé repülni, és jórészt nektárral táplálkozik, de madár-mivoltát azért nem hazudtolja meg: fiókanevelés idején rovarokat is fogdos.
Keleti rablópille – (Libelloides macaronius)
A recésszárnyúak rendjébe tartozó faj tarka színezete és csapongó repülése révén valóban mutat némi hasonlóságot a lepkékkel, bár olyannyira nem az, hogy azok kedvelt zsákmányállatai közé tartozik. Rágó szájszervei vannak, és nem nektárt fogyaszt, hanem más rovarokat kap el röptükben. Kelet-mediterrán állat, Közép-Ázsiától Ausztriáig és Észak-Olaszországig fordul elő, a Balkán-félszigeten gyakori. Nálunk ritka, északi elterjedési határa a Kárpát-medencében húzódik. Fokozottan védett, eszmei értéke 100 000 Ft.
Ékfoltos zengőlégy – (Episyrphus balteatus)
A legyek nem éppen közkedvelt rovarok, holott a bomló szerves anyagok lebontásával nagyon fontos ökológiai szerepet töltenek be. Egy csoportjuk, a hazánkban 400 fajt számláló zengőlegyek kivételek, rájuk nem nézünk utálkozva, csak az a pechük, hogy légynek sem tartjuk őket. Darazsat utánoznak, és mivel a darázs szúr, és a sárga-fekete vagy vörös-fekete sávozás amúgy is riasztó színkombináció, ez kellő védelmet nyújt a ragadozókkal szemben. Az imágó virágporral és nektárral táplálkozik, és ezzel közreműködik a beporzásban, lárvája pedig elpusztítja a levéltetveket, úgyhogy csak örülhetünk, ha kertünkben zengőlegyeket látunk.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
