A karácsonyi rózsa
A fekete hunyor (Helleborus niger) Közép-Európa talán legkorábban virágzó növénye. Az olvadó havat követve januártól áprilisig virágzik. Különösen meleg klímájú termőhelyeken már december végén is megjelenhet, ezzel megelőzi a tavasz első hírnökeként számon tartott kikeleti hóvirágot (Galanthus nivalis) és a téltemetőt (Eranthis hyemalis) is!
Erdők szélén és cserjés területeken 1900 méteres magasságig találkozhatunk vele a Keleti-Alpokban, Ausztriában és Szlovéniában.
Rendkívül korai virágzására már a középkorban felfigyeltek. A 16. századtól szentestén egy cserépbe ültetett fekete hunyorral kedveskedtek egymásnak a szerelmesek, és ezzel díszítették a karácsonyi asztalt. Innen a növény ritkábban használt neve: karácsonyi rózsa. Ez a hagyomány a német nyelvterületen a mai napig él, hazánkban viszont inkább a karácsonyi kaktusz (Schlumbergera truncata) terjedt el ilyen célra.
A mondák szerint először Krisztus születésének helyén figyelték meg a növényt, ami persze nem lehetséges, hiszen a fekete hunyor csak az Alpokban él.
Nálunk kertészetekben árulják és ültetik. Tudományos neve minden bizonnyal mérgező hatására utal (hellein – ölni, bora – étel). Már az ókorban is ismerték mérgező, illetve gyógyító hatását, de tudták, hogy olyan erős a hatóanyaga, hogy csak felnőtt férfiaknál tanácsos alkalmazni. Sok más gyógyhatása mellett a dühöngő betegeket kezelték vele. A gyűszűvirágokéhoz (Digitalis) hasonló glikozidokat tartalmaz, amit a szívgyógyászatban használnak.
De miért fekete hunyor a neve, amikor fehérek a virágai? Esetünkben a szín nem a virágára utal – ami sokszor nem is fehér, inkább rózsaszín – hanem a gyöktörzs színére!
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
