Beavatás

A lessátor vásznát magamra csavarva, a telep izzó hangulatától megigézve és az elkövetkező reggel sikerében bizakodva indulok ki a partra. Már közel járok a gáthoz, mikor erős szélroham csap le rám. Ahogy felnézek, nyugatról félelmetes feketeség közeleg. Mire kikászálódom a vízből, az orkánerejű szél majdnem feldönt. Megdöbbenve nézek a vízre, a felkavart hullámokra és az elfekvő nádra. A tó belseje eltűnt a feketeségben, csak az igen sűrű villámcsapások világítanak meg belőle valamit. Biztosra veszem, hogy a telep nagy része elpusztult. Sokkban vagyok, a felszerelésemet – amit bent hagytam, előkészítve a reggeli fotózáshoz és most ki kell mentenem – már a víz alatt látom.

FATTYÚSZERKŐK A NÁSZ KEZDETÉN – Minden madárkedvelő számára a tavaszi és őszi madárvonulás rejti a legtöbb izgalmat – ki, mikor, mit és hol látott? Így vagyok én a három szerkőfaj (a kormos-, a fehérszárnyú és a fattyúszerkő) közül ez utóbbi, furcsa nevűvel. Mivel a szerkők jellemzően április közepétől szeptemberig tartózkodnak nálunk, és május közepe–július eleje a fészkelőtelep-foglalás időszaka, a vonulási hullám végéig várnom kell a viszontlátással. De aztán nagy izgalommal látogatom a fészkelőhelyeket. Figyelem a vízviszonyokat, ami erősen befolyásolja a telepkialakulás helyét és a fészkelőpárok számát. A fattyúszerkő a mélyebb, gyakran nyílt vizeket kedveli, így a halastavakat, morotvákat, nagyobb csatornákat látogatom meg először. Rikácsoló hangjuk, csapongó röptük, a költőtelep izzó, mozgalmas élete rendre elrepít a hétköznapokból a következő generáció sikeres felnevelésére szövetséget kötő párok életébe

Az esővel keveredő homok miatti néhány méteres látótávolság, a folyamatos villámlás nem bátorít, de mégis megyek be a vízbe. Mintha valami filmben lennék. Kívülről nézem magamat. Némi kétségbeesett bolyongás után megtalálom az iszapba jól leszúrt állványt az objektívvel együtt. Szerencsémre szélirányba állítva hagytam és a lessátrat sem kötöztem hozzá, így a szél nem tudta feldönteni. De a környező fészkekből semmi sem maradt.

Erőm fogytán, a jég is megérkezett, és széllel szembefordulva, de negyedszer is meg kell tennem az utat. Levegő után kapkodva és minden porcikámban reszketve ülök hosszú ideig a kocsiban.

Beavatás volt ez a pusztai viharokba, melyek a legtöbb kárt teszik a fészkelőtelepekben.

Szerkőszárnyon repülök

Még éjszaka van, amikor kiszállok az alvóhelyül szolgáló autóból. Megcsap a halastó szaga. Az ösztönök jeleznek és elindítanak a tó belseje felé. Előző nap délután volt egy rövid zápor, ami megtisztította a légkört. Tudom, hogy egész délelőtt lágy fények várhatók.

Már ismerem azokat a családokat, amelyek még haletetéskor is nyugodtak maradnak. Mire derengeni kezd, én már csak egy tereptárgy vagyok a ringó vízen, a fészkek egyikénél. Végigfotózom a napfelkeltét és lassan lopom a távolságot a madarak felé, folyamatosan figyelve-érzékelve az őket körülvevő intimszféra láthatatlan buborékát.

Zajlik az élet a fészekben – és én a részese lehetek. Együtt próbálok velük lélegezni, a szülőkkel, a fiókákkal. Figyelni, milyen mozdulatokkal, viselkedésformákkal tartják fenn saját revírjük határait és a kicsiket óvó gondoskodást.

DOMINANCIA ÉS ELFOGADÁS – Ez a – fészkelést valószínűleg első alkalommal megkísérlő – pár lelkesen gyakorolja a rituális mozdulatokat, hangokat. Elkezdték a fészeképítést, de tojásrakásra végül nem került sor. Ám e próbálkozások adják majd a szükséges tapasztalatokat az életre szóló párkapcsolat megteremtéséhez

Előzőleg a kameraállványomat – amire a közeli, nagylátószöges fotózás miatt most nincs szükségem – magam mögött hagytam a halágy szélénél. A szomszédos fészkek valamelyikéből egy szerkő száll rá tollászkodni. Amikor az én madaram észreveszi ezt, a fejem fölött átrepülve zavarja el a betolakodót.

Ettől kezdve többször is mellettem-felettem száll be élelemmel a fészkére. A buborék elnyelt, és én repülök, szerkőszárnyakon. Az érzés, ami eltölt, hetekig meghatározta a mindennapjaimat.

A képekkel belső utamat járom – egy-egy újonnan megfigyelt mozzanattal gazdagodva. A teremtő erő már elszunnyadt a természetben, és bár az évszakok ízét fel tudom idézni magamban, ahhoz, hogy a tavasz utáni vágyam újra égető legyen, a lelkemet előbb át kell járják az ősz színei és a tél roppantó ölelése.

FÉSZEKÉPÍTŐK – Az ivarérett madarak már a fészkelőtelep kialakulása előtt párba állnak. A telep létrejöttekor azonnal hozzálátnak a fészeképítéshez, ami kb. 70–120 cm átmérőjű, tetején a kotlócsészével. A fészekanyag itt épp könnyen elérhető volt, mert néhány nappal korábban nádat vágtak a közelben. De megesik, hogy több száz méterről kell összehordani a nád-, sás- vagy egyéb vízinövényszárat