izenéve voltam először Raja Ampaton, ahol egy resortot felépítve-üzemeltetve éveket töltöttem. Manapság már csak zoológusként kutatni és a családommal nyaralni járok vissza. Raja Ampat az új-guineai szigetvilág nyugati csücskében található, négy nagy és rengeteg apró sziget alkotja. A tengert Földünk legváltozatosabb korallvilága, a szárazföldet ember soha nem járta hegyvidék jellemzi.

Évekkel ezelőtt hónapokig kerestem a Wilson paradicsommadár megfigyelésének és bemutatásának lehetőségét. Ez a csodálatos madár a dzsungel közepén alakít ki magának (és párjának) egy mindössze néhány m²-es „kertet”, ahol jellegzetes mozgásával (táncával) nyűgözi le párját és a madarászokat. Kora hajnalban és alkonyatkor lehet őt megfigyelni, akkor is mindössze egy-egy órácskára.

Raja Ampat (Négy Király) az új-guineai szigetvilág nyugati csücskében bújik meg: négy nagy (Batanta, Waigeo, Salawati, Misool) és számtalan apró sziget alkotja

Amikor megtaláltuk ezt a helyet, egy kis megfigyelőlest alakítottunk ki, hogy ne zavarjuk ottlétünkkel a madarat. Sohasem mentünk oda négynél többen, és mindig sötét hajnalban érkeztünk – még a madár felbukkanása előtt. Tavaly történt, hogy hárman, a lesben ülve vártuk a madarat, amikor egy tizenfős hangoskodó „horda” érkezett – már világos reggel. Kiabálva, csörtetve, ágakat letörve, nevetgélve, sikítozva... Később kiderült, hogy a lesünket is megrongálták, és a madár „kertjét” is feldúlták. Madarunk természetesen továbbköltözött.

Egy közeli homestay (vendégház) vendégei voltak, indonézek és külföldiek vegyesen. Ekkor merült fel bennem, hogy érdemes lenne a homestay (vendégház) kontra resort kérdést végiggondolni az ökoturizmus megközelítésében – Raja Ampaton mindenképp.