A tavalyi év fényes kométáját, a C/2021 A1 (Leonard)-üstököst 740 millió km-es távolságból fedezte fel az amerikai Mount Lemmon Obszervatórium kutatója. A pályaszámítások hamar megmutatták, hogy az üstökös az év végén a hajnali égbolt könnyen megfigyelhető kométája lehet. A csóvás vándorok természetéből adódóan nagyon nehéz volt több hónapos távlatból előre jelezni, hogy valójában milyen fényes objektumot fogunk látni, de abban minden szakmabeli egyetértett, hogy a szabad szemes láthatóság határán fog megmutatkozni, ami igazából csak a műkedvelőknek érdekes, és messze elmarad majd a múlt évtized pompás NEOWISE-üstökösének parádéjához képest.

Az égitest származásában sem volt semmi meglepő. Hasonlóan az üstökösök túlnyomó többségéhez, a Leonard is az Oort-felhőből érkezett. Az Oort-felhő a Naprendszer legkülső tartománya, a Naptól elképesztő távolságra, kb. 2000–200 000 Csillagászati Egység (1 CSE = 149,6 millió km) távolságok között található üstököszóna, ahol milliárdnyi üstökösmag kering. Az innen érkezők Nap körüli keringési ideje több tízezer év is lehet. A szakemberek szerint, a Leonard-üstökös legutóbb 80 ezer évvel ezelőtt járhatott a Naprendszer belső területén.

Ilyen paraméterek mellett nem sokan kapják fel a fejüket, azt asztrofotósok viszont tudják, hogy nem minden az ordító fényesség, és egy közepesen halvány égi vándoron is megfigyelhetünk meghökkentő dolgokat. És így is lett. A Gregory J. Leonard által 2021. január 3-án felfedezett jövevény hónapokig óraműpontossággal fényesedett, és a várakozásoknak megfelelően bemutatkozott az északi félgömb lakóinak, hogy aztán néhány héttel később, a déliek számára igazolja azt az örök állítást, hogy az üstökösök kiszámíthatatlanok.

Annak ellenére, hogy december második felétől kezdődően a Leonard távolodott tőlünk, ez nem jelentette azt, hogy teljesen le kellett mondanunk róla, hiszen a 92 millió km távolságban történő Nap-közelségét éppen 1 évvel felfedezése után, 2022. január 3-án érte el. A kométák aktivitása jellemzően felerősödik, ahogy a növekvő hőmérséklet hatására egyre több illékony anyag hagyja el az üstökös magját.

Az üstökösök szerkezetét a csillagászok „piszkos hógolyóhoz” szokták hasonlítani. A laza szerkezetű üstökösmag port, gázokat és vízjeget tartalmaz. A felszín Nap-közelségben egy aknamezőre hasonlít, bármikor és bárhol feltörhet a felszín alól valamilyen anyag.

És éppen ezért történhetett az, hogy amikor hazánkból az alkonyati égen elbúcsúztunk tőle, még csak kevesen gondolhattuk, hogy a java most következik! Bár 2021. december 15-én produkált egy kitörést, viszont ami néhány nappal később, december 20-án következett be, arra csak nagyon kevesek számítottak. A csóvás vándor fényessége hirtelen a sokszorosára nőtt, ami azt jelentette, hogy szabad szemmel is megfigyelhetővé vált a déli féltekéről. Nem csoda, hogy az északi asztrofotósok azonnal lecsaptak a távvezérléssel irányítható déli robottávcsövekre, hogy meg tudják örökíteni az eseményeket! A világon mindössze néhány eszköz volt képes elcsípni a kométát, így nem túlzás azt állítani, hogy minden egyes percért ádáz küzdelem zajlott, mivel

a csillagászati sötétedést követően csak nagyjából egyórányi észlelési időablak állt rendelkezésre.

A kitörést követő néhány napban az üstökös erősen aktív maradt, sőt december 23-án egy újabb kitörést észleltek a csillagászok. A napszél hatására a csóvában elképesztően látványos alakzatok formálódtak, és december végére,

a mindössze 1 km átmérőjű üstökösmag nagyjából 10 millió km hosszú(!) csóvával rendelkezett.

Daniele Gasparri fényképe alapján a csóva mérete elérhette a 60 fokot is, vagyis a szabad szemmel látható égbolt egyharmadát szelte át – mint egy vékony, derengő fonál az égen. Ez a C/2021 A1 (Leonard)-ot az utóbbi évtizedek egyik leghosszabb csóvájú üstökösévé tette!

A csóvaszerkezettel kapcsolatban több érdekes jelenségnek is szemtanúi lehettek az asztrofotósok (és képeiken keresztül a világ). Az elképesztő méretű, kék színű ioncsóva megjelenése nemcsak napról napra, hanem óráról órára is komoly változásokat mutatott! Kiemelkedő esemény volt, amikor 2021. december 25-én egy komoly csóvaleszakadást észlelhettünk. A Nap koronakidobódásai miatt, a bolygóközi térben terjedő napszélplazma olyan mágneses zavarokat keltett, ami szétszakította az üstökös ioncsóváját. Ez a nagy csomósodás később napokig észlelhető volt még az égi vándor nyomvonalán, egyesek el is nevezték Leonard-ködnek.

A Nap-közelség tartományát azonban hamar elhagyta az üstökös, aktivitása rohamosan gyengül, miközben megállíthatatlanul tart afelé, hogy visszatérjen a hideg sötétségbe. A csillagászok azonban ebben is találtak némi furcsaságot.

A Nap-közelség előtti időszakra vonatkozó pályaszámítások 80 ezer éves keringési időt határoztak meg, ám a kométa hiperbolikus pályára tért át. E pálya azonban nem tér vissza önmagába, hanem a végtelenségig tart, távolodva a Naprendszertől. Ez azt jelenti, hogy a Leonard-üstökös már sohasem fog visszatérni hozzánk, hanem kirepül a csillagközi térbe.