Romániában az élelmiszerláncok felfedezték a vidéket. Rögtön a határ melletti Csanádon ott fogad minket a nyugati élet: hátrahúzott homlokzat, bőséges parkolóhely, bematricázott ablakok és mindenkit elnyelő önműködő ajtó. Még nem nagyáruház, de már nem is falusi bolt. Tőle kőhajításnyira még működik a vegyesüzlet is, valószínűleg egykor szövetkezeti bolt lehetett – minden romantika nélküli túlélője egy letűnő kornak. Előtte rendre összegyűlnek az emberek, a gyerekek jégkrémmel és furcsa színű italokkal, a férfiak hideg sörrel a kezükben

Noha bekapcsoltam az összkerékhajtást az erődhöz vezető úton, mégis újra és újra hallottam, ahogy a kerekek kipörögnek, majd sodródik a gép a mélység felé. A Monarchia hadiútján haladtam, amit eredetileg öszvérek számára építettek. Ők a 20 százalékos emelkedővel nemcsak megbirkóztak, de az állat egyenletes haladása miatt ez vezetett legrövidebb idő alatt a magaslatra. Ráadásul nem is kellett hosszú szerpentint építeni

A Trójai Kulturális Út Fesztiválra tartva hollywoodi képkockák peregnek a szemem előtt: a görög flotta végeláthatatlan hajóraja, a Trója kőfalai előtt felsorakozó seregek, Akhilleusz és Hektor párviadala... Aztán Brad Pitt és maroknyi csapata, amint az éjszaka leple alatt kitörve a híres falóból kinyitja a kapukat... A küzdelem emléke, a legendák évezredek óta mozgatják az utókor fantáziáját...

A déli komlógyertyán (Ostrya carpinifolia) a mediterrán erdők fafaja. Dél-európai növény, elterjedésének súlypontja az Appennini- és a Balkán-félszigetre esik, de nyugaton a francia Riviéráig, keleten pedig Libanonig és Grúziáig élnek állományai. Elterjedési területének északi peremén szigetszerű előfordulásai is vannak, amelyek minden bizonnyal egy korábbi melegebb időszak emlékei, amikor a mediterrán növényzet a kontinens belsejébe is eljutott. Felhatol az Alpok déli völgyeibe, egészen Svájcig, de a múlt században egy helyen még a Nyugat-Dunántúlon is előfordult