– ennyit szinte biztosan mindenki tud a földművesség elterjedése előtti időkben élt eleinkről, vagy távoli földrészek eldugott sarkában ma is élő törzsekről. A híradások meglehetősen sommásan írják le a ma már csak nagyon kis számban fellelhető, a szakirodalom által csak „vadászó-gyűjtögetőnek” nevezett társadalmi csoportok életét.

A bozótban, de nem elszigetelten

A viszonylag könnyen megközelíthető, 800–1200 fős, vadászó-gyűjtögető hadzabe törzs a Kilimandzsárótól nem messze, a Ngorongoro-hegy lábánál 25-30 tagú kis csoportokban él, egymástól jó egynapi járóföldre. Sok tekintetben ma is önellátóak, például csak az elejtett állatok húsát fogyasztják, bár a nők által kiásott gumók mellett étrendjükben időnként a bab és a kukorica is megjelenik, amit többnyire egy segélyszervezet szerez be számukra a közeli faluból. De ruházatuk, késeik, nyílhegyeik, vagy épp – a száraz évszakban – a víz is kívülről, a környezetükből kerül hozzájuk.

Fotó: Koncz Ákos
Páviánzsákmány. A száraz levegőn egy-két napig tartható el a nyers hús, de a kutyák elől biztonságba kell helyezni

A hadzabék használta területet a bantu földművesek lakta, közeli faluban csak „ a bozót” néven emlegetik. Ugyanakkor a „bozótban” nemcsak a hadzabék élnek, hanem az állattartó irak törzs is – s még némi kereskedelem is zajlik közöttük. Az irakok sokszor hoznak vizet szamaraikkal távoli kutakról (ami a száraz évszakban nagy kincs), és a hadzabék ezért pénzzel, vagy az általuk gyűjtött mézzel fizetnek.

Mindennap vadászat

Xonxa kb. 35 éves, most ő a főnök, de van már kiszemelt utódja is: 18 év körüli, a nevelése abból áll, hogy Xonxa mindig vele jár vadászni. Együtt olvassák a nyomokat, megbeszélik a vadászat során követendő módszert. A főnök igyekszik minden tudását átadni a fiúnak.
Maga a vadászat, mint a mindennapi élelemszerzés alapja, rendkívül fárasztó elfoglaltság, s a férfiaknak naponta legalább 3-4 órás tevélenységet jelent. Pirkadat előtt kelnek, és egy erős marihuánás cigaretta közös elszívása után íjaikkal felszerelkezve útnak indulnak.
– A cigaretta segít, hogy ne legyünk se éhesek, se szomjasak, ne érezzük a fáradtságot, és jobban lássunk-halljunk – magyarázza Xonxa, miközben faágak összedörzsölésével tüzet szít. Ez azért különös, mert a szomszédos faluban fillérekért lehet gyufát kapni…

Fotó: Koncz Ákos
Xonxa – a főnök divatot csinál a napellenzőből

A hadzabe vadászok alapvetően minden állatot potenciális zsákmánynak tekintenek – a legkisebb madártól a zsiráfig. Ám a kígyó és a hiéna szigorú tabunak számít: hitük szerint mindkettő szerencsétlenséget hoz, ráadásul a hiéna egészen pár évtizeddel ezelőttig a halottak eltakarításában is főszerepet játszott (ma már temetkeznek).
A leginkább vágyott zsákmány a pávián, de időnként egy másik presztízsvadat, a több száz kilós, nagy kudut is elejtik. A húsát nem tudja egyszerre megenni a klán, és mivel a tartósítás kifejezetten problémás, a nagy zsákmány jóvoltából a környező hadzabecsoportok összejöhetnek egy nagy evésre. És túl azon információcsere is zajlik, új ismeretségek alakulnak, jövőbeli házasságok szövődnek. A közös étkezés több napig tart, addig, ameddig van mit enni. Az ilyen összejövetelekkor jutnak jelentős szerephez a kiakasztott trófeák, a gyöngyök, a látványosan kihelyezett javak, mivel a szomszédos csoportok néhány tagjában ekkor érhet meg az elhatározás: inkább ehhez a csoporthoz szeretnének tartozni. És persze az eladósorban lévő lánynak is számít, hogy a kérő mennyire sikeres csoport tagja.

Fotó: Koncz Ákos
Kínai turisták a táborhelyen. Az utóbbi években megjelent a pénz, ám hatása egyelőre megjósolhatatlan

Házasság esetén a kérő fizet a lány apjának: egy páviánt, egy kudut és mintegy 20 liter mézet. Ez nem kevés, így a kérő a barátaival járja a bozótot, de alapvetően saját maga ejti el az állatokat, biztosítva apósát, hogy jó vadász, aki képes lesz majd eltartani a lányát.

Társak és tárgyak

Monogám házasságban élnek, s a nők helyzete jócskán különbözik a szomszédos földművelő vagy állattartó törzsek asszonyainak státuszától. Míg például – egy Kelet-Afrika-szerte elterjedt mondás szerint – egy maszáj törzsnél a férfi az első, a tehén a második és a nő csak a harmadik, a hadzabék társadalmában a nők a férfiakkal csaknem egyenrangúak. Különösen érzékletes ez akkor, amikor a csoportot vezető férfi nincs a táborban. Amikor a – hadzabékhoz gyakran látogató – turisták épp ilyenkor érkeznek, a csoportnál látogatási fizetségként hagyott pénzt legtöbbször a vezető felesége teszi el, és ő adja oda este a férjének. Ám amikor egy, a hierarchiában alacsonyabb szinten álló férfi tesz szert némi pénzre, és a vezető távol van, ő is odaadja a pénzt a vezető feleségének. Vele aztán az asszonyok szívesen járnak együtt gyűjtögetni, mert állítólag mindig megtalálja az ehető gumókat, még a legnagyobb bozótban is…
Egy-egy sikeres vadász megteheti, hogy kiválik csoportjából, és önálló klánt alapít. Barátai követhetik őt, így alapozva meg egy újabb csapat létét. Ők aztán nagy odafigyeléssel bizonyítják a külvilág felé életrevalóságukat: így jönnek létre a „trófeagyűjtemények” a táborhely bejáratánál álló, hatalmas baobabfa törzsén. Közben a nők is igyekeznek bizonyítani szorgalmukat: a trófeafa közelében egy gyé­kényen gyöngysorok és díszített ivókupák sorakoznak. Ez a kirakat bizonyítja, hogy egy életrevaló csoporthoz érkezett a látogató, akik a vezetőjük irányításával képesek eltartani magukat, vagyis érdemes az ő csoportjukhoz tartozni.

Fotó: Koncz Ákos
A nyílvessző fogyóeszköz. Egyetlen példány elkészítése két órát is igénybe vesz. A tűzben edzést követően épp az egyengetés zajlik

Mindemellett a bozótvadászok tárgyai kifejezetten egyszerűek, és ma már jelentős részüket a környékbeli bantu falvakban vagy épp törzsi árucserével szerzik be. Legfontosabb vadászeszközük, a nyíl hegyeit a szomszédos datoga törzs kovácsai készítik – a legkülönfélébb fémhulladékokból. A szögeket, csavarokat, rézlakatot és innen-onnan összeszedett vasdarabokat néha hidegen kovácsolják, máskor – főleg a rezet – összeolvasztják. Persze a datogák, mint letelepedett földművelők, sokkal intenzívebb kapcsolatban állnak a külvilággal, így a fémmunkához szükséges kalapács, hidegvágó, faszén, fújtató, fogó és maga a kovácstudás is az ő tulajdonuk.
Míg a nyílhegyek kívülről jönnek, a nagy testű állatok elejtéséhez szükséges, rákent méreganyagok már a hadzabék főztjei. A megfelelő növényekből sűrű, gyantaszerű anyagot párolnak, és szükség esetén ezt gyúrják rá a nyílhegyekre.

Páviánok nyomában

Nekiindulunk. Erőltetett tempóban két órát törtetünk a sűrű bozótban, három vadász halad elöl a kutyákkal. Szinte mindig kutyáikkal vadásznak, azok hajtják fel a vadat, és mindaddig le is fogják, míg a vadász oda nem ér és nyíllal meg nem öli a prédát.