A földrajz, azon belül is annak iparföldrajzi ága iránt érdeklődést mutatók számára bizonyára ismerősen cseng Bratszk neve. Vízerőműve összteljesítmény tekintetében jelenleg csupán a 10. helyet foglalja el a világranglistán, ám 1967-es befejezésekor rekordernek számított. Egy csúcs azonban biztosan ma is ide kötődik: duzzasztása – az alakja alapján Sárkány-tóként is emlegetett, óriás tározó – a Föld folyóvölgyeiben létrehozott állóvizei közül a legnagyobb! Mivel a fő gát a BAM (Bajkál–Amur Magisztrál) vonalának nyugati részén fekszik, így Szibéria szívében vonatozva kihagyhatatlan lehetőség a komplexum meglátogatása.

Ritka és különösen szerencsés helyzet az asztrofotós számára, ha egy holdtalan, téli éjjelen felhőtlen ég ígérkezik – ám igencsak bosszantó, ha a kiszemelt helyszínre érve kiderül, hogy mégis felhős. Egy kis türelemmel és optimizmussal azonban kivárhatja, míg a felhők elvonulnak, felragyog a Tejút, s készíthet néhány remek képet...

A Nagykunság szívében, Karcagon látta meg a napvilágot az a kun származású magyar tudós, akit méltán neveztek el halála után a „kun apostolnak”. De vajon miért egyedülálló Mándoky Kongur István a 20. század második felének annyi kiváló Kelet-kutatója között, és miért nevezik kun apostolnak, vagy a kipcsak-török népek között fáklyavivőnek (csiragcsi)?

Egyiptom felől, autómat a Nasszer-tavon keresztülkompozva érem el Núbiát. Irány a Kelet-szudáni-sivatag, a bedzsák földje! A naplemente utolsó fényeiben Atbara városánál Lassányi Gábor egyiptológus-régész kutatóval a keleti útra kanyarodunk. Ekkor megszólal a járműben a GPS: 500 km múlva forduljon jobbra!

Öregedő Európa. A Szent Anna-tótól lefelé jövet, a nagy mennydörgésben egy esztenába botlottunk. Épp a szépen kiszárított szénát pakolták nagy iramban szekérre, hogy lehetőleg még az eső előtt levigyék a faluba. Így beálltunk mi is a család munkájába, amelyet egy legalább 70 éves bácsi diktált. Sőt, a végén ő volt az, aki a rakomány tetején ledöcögött a faluba az ítéletidőben. Nem sokkal később egy hollandiai parkban láttam egy kétszemélyes elektromos mopeden kutyát sétáltatni egy viszonylag túlsúlyos, de nem mozgássérült, idős párt. A férfi vezetett, a hölgy pedig a labdadobó bottal hajította a labdát a boldogan szaladgáló ebnek.

Hirtelen fekete öltönyös biztonsági őrök sorfala emelkedik fel mellettem, szinte a semmiből. Egy sötétített üvegű luxusautó gurul be a Simon Bolívár térre, rendőrök és katonák szoros gyűrűjében. Az ajtó kinyílik, a testőrök szorosabbra húzzák védőfalukat és egy alacsony, szemüveges úr bukkan elő, sildes sapkával a fején: Rodrigo Londoño Echeverri, alias Timochenko. Kolumbia legrettegettebb gerillavezére megérkezett Bogotába.

8 másodperc. Megfoghatatlanul röpke pillanat az életben, ám van, amikor 8 másodperc az örökkévalóságig tart – például egy 800 kilós bika hátán. Aki próbált már egy ekkora, megvadult behemótot megülni, és átélte ezt a semmihez sem hasonlítható érzést, tudja, milyen az, amikor megszűnik a külvilág és az idő értelmezhetetlen fogalommá válik. Az USA több államában hivatalos nemzeti sportnak számító bikarodeó hazánkban még csak gyerekcipőben jár, ám évről évre egyre több embert ejt rabul, köszönhetően egy lelkes pilisi családnak.

A november a halál hava. Nem csupán azért, mert ez az a hónap, ami a halottak napjával indul, hanem azért is, mert ebben az időszakban már végleg megadja magát a természet. Téli álomra szenderül minden erre képes lény – legyen az tölgyfa vagy épp barnamedve.

5.30: Sorra suhannak el mellettem az autók, miközben a veszprémi viadukton állva keleti irányba fordítotm a fényképezőgépemet. Pedig egy hétfő reggel is kezdődhet jól! Az utca embere nem is gondolná, hogy milyen pazar látványosság mellett megy el, holott csak nyitott szemmel kellene járnia a világban!

A havasigyopár (Leontopodium alpinum) az Alpok és az alpinizmus szimbóluma, az európai magashegységek egyik legismertebb növénye. Emblematikus fajként számtalan helyen szerepel, a pénzérméktől az emléktárgyakon át, egészen a pártok és hegymászószervezetek jelképeiig.