Fotó: Selmeczi Kovács Ádám
A karmester – Míg mások feszülten lesik a lombkoronában mozgó ritkaságot, addig Ernie Davis (aki elsőként jutott túl a WP-s álomhatárnak mondott 850. fajon) örömmel pózol a kamerának

Erre legalkalmasabb a szigetcsoport legkisebb és egyben legnyugatibb fekvésű tagja, az alig 15 km2-es, 400 lakosú Corvo, ahol a helyiek egykedvűen veszik tudomásul, hogy megint kitört az őrület… A lakosság 20%-át meghaladó létszámú, ám meglehetősen heterogén (tucatnyi nemzetből származó) „idegenek” legfontosabb tevékenysége, hogy kézirádiókkal felszerelve bújják a valamikori vulkán oldalából lefutó vadregényes, meredek völgyeket (ribeirákat) és nyílt élőhelyeket. A játék lényege megtalálni azokat az amerikai vándormadarakat, amelyek az USA keleti partján folyó vonulás során célt tévesztenek, és az első szárazulat, amire egy óceáni széllel átkerülnek, jó eséllyel épp ez a kis sziget, amely nem véletlenül kapta a „Szikla” (The Rock) nevet… A dolog olyannyira működik, hogy az elmúlt évtizedben több, szenzációt keltő vagy akár WP-új faj került itt elő!

Fotó: Selmeczi Kovács Ádám
Caldeirão – a berogyással keletkezett kaldera is zöld és kék színekben tündököl, hisz’ gyakorlatilag ebből áll az Azori színvilág. Amellett, hogy madártanilag érdekes terület, egyben ez Corvo fő turisztikai látványossága is
Fotó: Selmeczi Kovács Ádám
Kékszárnyú hernyófaló (Vermivora cyanoptera) – Épp névadó-tevékenysége közben. A 4000 km-es atlanti út után szükséges gyorsan töltőre állítani a rendszert... (Amúgy ez volt a faj 3. WP-s adata!)

Miért "flúgos futam" a madármegfigyelők versenye? A válaszért lapozza fel a nyomtatott magazint!