Bambi „bűne”

Bambit Felix Saltennek köszönhetjük, aki Siegmund Salzmann néven 1869-ben Pesten született. 1923-ban jelent meg leghíresebb munkája, a Bambi – az olasz bambino, bambina, azaz gyermek szó rövidült változatából származtatva. A korabeli kiadások némelyikének borítóján már feltűnnek szarvasok, holott az eredeti történetben szó sincs róluk: a dráma főszereplői őzek. Vélhetőleg az angol fordításban jelent meg a szarvas – elindítva ezzel egy generációkon átívelő tudatlanságlavinát.

Fotó: Tuba Zoltán/Képszerkesztőség
A Libickozma melletti erdő – A vízfolthoz közeli, kis tisztás mellett lőtte Werner Petznik nyugatnémet vendégvadász a Magyar Népköztársaság második emberének, Németh károlynak szánt bikát. A belpolitikai vihart kavaró esemény, a „gyótai bika” elejtésének helyét emlékkő jelzi

A német köznyelvben ugyanis az őzet és a szarvast is ugyanazzal a szóval, a Hirsch-sel jelölik, aminek az angol köznyelvi megfelelője a szintén e két fajra használt deer.

Egy szofisztikáltabb nyelvi környezetben elkülönül a két faj, de ne felejtsük: ez egy gyermekeknek szánt regény! Lám, mennyi minden múlhat a fordító egyéb ismeretein!

A sok kiadást megélt angol fordítást maga Thomas Mann ajánlotta a rajzfilmkészítő Walt Disney figyelmébe: a Bambi végül 1942-ben került a mozikba (s Magyarországon – hipp-hopp – 1961-ben már debütált is). E rajzfilmben tűnik fel a történet cukormázas, rózsaszín ködbe burkolózó verziója, melyet a világon szinte mindenki ismer, és súlyos forrása a jól ismert pánvilági tévedésnek, táptalaja a hamis elképzeléseknek, sztereotípiáknak.

Egy kis fajismeret

A hazánkban egyaránt őshonos európai gímszarvas (Cervus elaphus) és az európai őz (Capreolus capreolus) nem összekeverendő!

A szarvas és az őz két külön faj: persze rokonai egymásnak, mindkettő az 55 fajt összefogó szarvasfélék családjába tartozik.

A szarvas alapvetően közösségalkotó állat: ritkán látható egyedül, csak az öregebb bikák róják magányosan az erdőket. Hímjét bikának, nőstényét tehénnek hívják, kicsinye – nemétől függően – bika vagy ünőborjú. A bika hossza 175–250 cm, marmagassága 100–150 cm, testtömege 160–300 kg. Csordáját helyesen rudlinak kell nevezni. Agancsát minden évben tél végén, kora tavasszal elhullajtja, és őszre a bőgésre, azaz a párzás idejére – mely egyben a vadászidény kezdete is – újat növeszt.

Kép: wikipedia, közkincs
Felix Salten - A Pesten született írónak köszönhetjük a világhírű Bambi-történetet

Az őz nem alkot szociális hálózattal rendelkező rudlit, de szintén ritkán látni egyedül. Hímje a bak, nősténye a suta, kicsinye a gida. A bak és a suta – testméreteit tekintve – nem tér el jelentősen egymástól. Az őz testhossza 95–140 cm, farka nagyon rövid, mindössze néhány centiméter, tömege Közép-Európában 15–30 kg, Kelet-Európában és Szibériában viszont jóval több is lehet (50 kg-ig).

A szarvasfélék az Antarktisz kivételével valamennyi kontinensen megtalálhatóak, és elképesztően változatosak. Ám egy vonás közös bennük: a csontszövet alkotta agancs, mely a vadászó emberi kultúrákkal való találkozásukkor elég hamar áhított trófeává vált. Persze kivétel itt is van: a víziőz (Hydropotes inermis). E faj jól rávilágít az elnevezések kuszaságára, hiszen a víziőz egy szarv nélküli szarvas, nevében mégis őz. Agancs nélküli ugyan, ám jókora, agyarszerű fog nő a felső állkapcsából...

Fotó: Dimény András/Képszerkesztőség
A Magyar Mezőgazdasági Múzeum trófeaterme Az állandó vadászati kiállítás ékköveiként kerülnek ide a rekorder hazai trófeák. Ha egy szerencsés vadász világelső trófeát zsákmányol, akkor annak csak a másolatát viheti magával, ám neve a „halhatatlan vadászok” közé kerül. Az eredeti trófea nemzeti kincs, de persze az elejtésért kiszámlázott rekordösszeget a vadásznak kell kifizetnie

Kik gazdálkodnak a vaddal, és hogyan kerül terítékre? Mit jelentett a trófea őseinknek? Lapozza fel a nyomtatott magazint!