Az ausztriai Tennengebirge hatalmas kiterjedésű karsztplatója több jegesbarlangot is magában rejt. Ezek nem mások, mint a karsztos oldás és erózió által formálódott, klasszikus karsztbarlangok, melyekben az elhelyezkedésüknek és huzatviszonyaiknak köszönhetően olyan speciális klíma alakult ki, ahol a jég felhalmozódásával sajátos és állandóan változó formakincs jött létre.

A legismertebb a Salzach völgyében megbújó, a világ legnagyobb jeges járatrendszereként számon tartott Eisriesenwelt. Nála szerényebb méretekkel, ám sok részletében még látványosabb jégalakzatokkal rendelkezik a 2321 méter magas Eiskogel csúcs alatt, eldugott kis bejárattal nyíló Eiskogelhöhle.

Fotó: Egri Csaba

Légkörzéssel vagy nélküle

A jegesbarlangoknak két alapvető típusát ismerjük: a statikus és a dinamikus jégkialakulást. A statikus jegesbarlangok általában egyszerű, zsákszerű járatok, ahol a téli időszakban behömpölygő hideg levegő megül a járatok alján, és mivel jóval nehezebb a nyári időszakban fölötte kialakuló meleg levegőnél, így onnan nem képes légkörzés útján (annak hiányában) kijutni. Ilyen típusú barlangokat szép számmal találunk a Kárpátokban vagy épp a Dinári-hegyvidéken is – elég csak a Bihar (pl. Eszkimó-jegesbarlang, Porcika-hóakna stb.) és a horvátországi Velebit jeges aknáira gondolni.

Az Eisriesenwelt viszont a dinamikus jegesbarlangok egyik legjellegzetesebb és leglátványosabb példája. A barlangrendszer egészére jellemzően járatai az 1641 méteren nyíló alsó bejárat és a 2000 méteres átlagos magasságban húzódó karsztplató között helyezkednek el. A közel 400 méternyi szintkülönbség miatt – az alsó bejárat és a felszínt elérő keskeny kőzetrepedések között – a kéményhatás következtében indul meg a levegő áramlása. A téli időszakban, amikor a felszínen jóval hidegebb van, mint a barlang belsejében, befelé húzó huzat alakul ki. Az alsó bejáraton beáramló, akár –20–(–30) °C-os levegő jelentős hűtő hatással van az alsó szakaszra, ahol nemcsak a barlang levegőjét, de magát a járatot alkotó kőzettömeget is jelentős mértékben áthűti.

Fotó: Egri Csaba
Fotó: Egri Csaba
Jéggel kitöltve – A jégmennyiség az éghajlat és az időjárás függvényében is változik. Így természetesen a formakincs is dinamikusan átalakul... Hosszabb távon általánosan jellemző, hogy a sokszor több tíz méter vastag jégtömeg alja a melegebb kőzetágy miatt olvad, míg a teteje a bejutó víz megfagyása révén hízik (Eiskogelhöhle)

Nyáron ugyan megfordul a légkörzés, és a plató térségéből beszippantott meleg levegő beáramlik a járatokba, de a barlang belseje felé haladva fokozatosan lehűl, így nem tud számottevő olvasztó hatást kifejteni.

Ennek az évente kétszeri, váltakozó irányú légáramlásnak következtében az alsó bejárat körüli részeken állandó, 0 °C körüli hőmérséklet alakul ki.

Ez a téli és nyári időszak közötti ellentétes légkörzés szinte valamennyi klasszikus karsztbarlangál megfigyelhető, de a jég kialakulásához vezető fontos tényezők még a bejárat tájolása, a járatok tengerszint feletti magassága közötti különbség, a járatrendszer hossza és természetesen a felszín klímaviszonyai is.

Hogyan járhatók a jeges barlangok? Milyen hatással van a klímaváltozás e rejtett, jeges, meseszerű jégvilágra? Lapozza fel a nyomtatott magazint!