A hidzsra 909. évének Muharram havát írták (1503. július). Az öreg nomád épp hazaterelte ménesét, leszállt a lováról, és szétnézett. A Kara-Tegin-völgyben volt a nyári szállása, a négy nemezházból álló tábor körül békésen legelésztek a jószágok. A tetőnyílásokon keresztül füst tekergett az ég felé, az asszonyok már főzték a teát. A Pamír hófödte csúcsain megcsillant a lenyugvó Nap fénye. A hegyi legelőn hűvös szellő szaladt keresztül, a pásztor orrát megcsapta a kesernyés füvek illata. A völgyben nagy robajjal hömpölygött a Szurháb, elnyomva a tücskök esti koncertjét. A pásztor elégedetten indult a jurtája felé, amikor hirtelen lovasokra lett figyelmes a völgyben. Szemmel láthatólag hosszú utat tehettek meg, mert a lovak nehéz léptekkel haladtak a folyó mentén. Bekiáltott a sátrába: