Célnál vagyunk. Bár a meredek hegyoldalt vastag hó borítja, mégis láthatóan valami óriási, pozitív forma dudorodik alatta. A peremén a GPS-ünk jelezte ponton ásni kezdünk. Néhány csapás után szürke műanyag csőben akadunk meg. Egész télen erre a pillanatra vártunk! A cső zárósapkája alatt ugyanis hőmérsékletmérő adatgyűjtő van, amely őszi bekapcsolása óta óránként méri a talaj alatt néhány deciméterrel uralkodó hőmérsékletet. Segítségével hosszú idősoros adatokat elemezve arra kaphatunk választ, hogy a szigetelő hatású hóréteg alatt negatív-e a hőmérséklet – és ha igen, akkor mennyivel, milyen tartósan. Természetesen a vizsgálat nem öncélú. Magát a helyszínt is alapos helyismeret birtokában és gondos terepbejárást követően választották ki. Ez a tekintélyes hosszúságú Ölgrube-sziklagleccser a helyi hegyi örökfagykutatások egyik legjobb, legárulkodóbb terepe.

TÜNETI KEZELÉS – A fogyatkozó jégárak hővédő fóliázása csak átmeneti megoldás az olvadás ellen

Fotó: László Péter

Sok mindent elárul…

A szikla(vagy blokk)gleccser szóösszetétel itthon alig ismert kifejezés, nem úgy szomszédainknál! Gleccser, mert magjában összefüggő jég, vagy az apróbb szemcséket összetartó cementjég található – és szikla is, hiszen felszínét és sokszor belsejét is változatos szemcseméretű, gyakran kisebb darabokra aprózódott törmelék alkotja. Felületét ugyan nem tarkítják a gleccserekre oly jellemző hasadékok, lassú, lejtőirányú mozgása miatt mégis rokoníthatók jeges társaikkal. És még egy fontos kutatóérv szól a kapcsolat mellett: mindnyájan klíma érzékenyek, változásjelzők!

MINDENT A TUDOMÁNYÉRT! – A klímakutatás szempontjából legsokatmondóbb gleccserek peremét évről évre fel kell mérni. Ám a hasadékokkal szabdalt gleccsernyelveken ez cseppet sem veszélytelen!

Fotó: Salamon Márk

Még megmérjük a sziklanyelv peremén kibukkanó forrás vízhozamát és ásványianyag-telítettségét, mindent németes alapossággal dokumentálunk, majd a munka végeztével, szinte óraműpontossággal megérkezik a havazást hozó hidegfront. A következő esős, városi napok egyikén az Innsbrucki Egyetemen Andrea Fischerrel találkozom. Irodájában száradó síbakancsok és több köbméternyi felszerelés között tekintetét a monitorra szegezi. Az előző napokat kihasználva kutatótársaival az Ötz-völgyi-Alpok legjellegzetesebb gleccserein túrasível mozogva lebilincselően izgalmas kutatásukhoz gyűjtöttek adatokat. A vizsgálatokba számos környékbeli gleccsert vontak be, amelyek kitűnő jelzői a jelen és a közelmúlt környezeti változásainak. E módszer lényege, hogy a jégár hosszanti szelvénye mentén meghatározott pontokra csapadékgyűjtő hengereket, illetve hóvastagságmérő karókat helyeztek ki úgy, hogy azok nullapontját az olvadási időszak végeztével (szeptember vége–október eleje) a jégfelszínhez igazítják.

Fotó: Exterra

A téli hófelhalmozódási időszak végén (április– május) leolvassák a karók centiméterskáláját, a hengerek hótartalmának olvasztásával pedig meghatározzák a vízegyenértéket, amivel a hó tömörödöttségétől független, minden gleccserrel összevethető értéket kapnak. A „gleccserév” két mérése közötti különbség előjele határozza meg azt, hogy az adott, mért ponton fogyás, gyarapodás vagy egyenlőség volt-e. Egyenlőség esetén az olvadás és a hógyarapodás mértéke megegyezik, ilyenkor beszélhetünk tényleges, gleccseren mért hóhatárról. Egy adott terület ilyen típusú értékeinek átlaga pedig a területi hóhatáradat meghatározásához vezet.
A lényeg pedig: a hóhatár, illetve a fogyó/gyarapodó területek magassági változása révén kézzelfoghatóvá válik és adatszerűen is értelmezhető a környezetváltozás. Mégpedig helyi (gleccser)-szinten, illetve -területen (hegységi szinten) is.

Eszményi terepen, örökfagyott alapzaton

A sűrű hegyi teendők közepette érdemes elgondolkodni, hogy vajon miért is zajlanak e vizsgálatok és miért is pont itt?
A bolygónkon zajló klímaváltozást mindennapjainkon is érezzük, azt azonban, hogy ebből mennyi a természetes és mennyi a döntően az ipari forradalomból eredeztethető emberi eredetű hatás, még nem tudjuk. Annyi azonban bizonyos, hogy az éghajlatváltozás Földünk természetes kísérője. Ahhoz, hogy a múltban lejátszódott folyamatokat és a jelen éghajlati eseményeit megismerhessük, fontos a vizsgált klímajelző jelenségek (pl. gleccserek, sziklagleccserek, vagy maga az örökfagy) működése legapróbb mechanizmusainak ismerete is.

TARTÓSÍTÁS MAGAS SZINTEN – A klímaváltozás megértését az Ötzihez hasonló szerencsés véletlen leletek is segítik

Fotó: ©South Tyrol Museum Of Archaeology/Eurac/Marco Samadelli/Gregor Staschitz

Vagyis megkerülhetetlenek a körültekintő alapkutatások. Olyan elemzésekről van tehát szó, amelyeket tökélyre fejlesztve, esetleg több rokon módszert komplex módon alkalmazva és térben kiterjesztve globális kérdésekre kaphatunk választ.
Ehhez persze pontosan kell ismernünk jelen környezetünket: alapvető feladat a lehetséges, információgazdag kutatási terület pontos kiválasztása. A legnagyobb kiterjedését az ausztriai Tirol tartományban elérő, az Inn folyó völgyétől délre húzódó Ötz-völgyi-Alpok ilyen térség. Ráadásként a tartományi székhelyről, Innsbruckból mindössze bő egyórányi autózással elérhető, így az ottani egyetem klímakutatói számára is könnyen megközelíthető.

A teljes cikket A Földgömb 2012/4 lapszámában olvashatja!