A kunsági bükköny (Vicia biennis) a Tisza menti árterek egyik legkülönlegesebb növényritkasága. Pontusi-közép-ázsiai faj, azaz fő elterjedési területe a Duna-deltától kelet felé egészen Kazahsztánig tart. E vidéktől nyugatabbra csak szigetszerűen jelenik meg az Alföldön, a Tisza és mellékfolyói árterében. A kunsági bükköny tehát a kontinentális sztyepprégió ártereinek egyik jellemző faja.

Mindig is az ornitológusok „kivételezettjei” voltak, és a hétköznapi madárkedvelők esetében sincs ez másképp. A technikai fejlődés ezt a tudományterületet sem hagyta érintetlenül: ma már egy-egy veszélyeztetett vagy más okból nagy érdeklődéstől övezett fajnak külön kutatási és védelmi menedzsmentje, honlapja van, jelentős támogató háttérrel. Érdekes lenne látni, ahogy Alexander Graham Bell vagy épp Herman Ottó rácsodálkozna egy online madártani adatbázisra…

Aki ma Magyarországon fokozottan foglalkozik megjelenésével, ruháival, a divattal, könnyen negatív megjegyzések céltáblájaként találhatja magát. Sokan pedig nemcsak, hogy nem törődnek a divattal, de nem is tudják, milyen globális problémaforrás a mai divatipar, amely a világgazdaság közel 2 százalékát teszi ki, éves bevétele pedig becslések szerint 3000 milliárd dollár. És a divat nemcsak jelentős gazdasági szereplő, hanem egyúttal a világ egyik legkörnyezetszennyezőbb iparága is.

Még mielőtt az utazási irodák hirdetéseinek hatására külön országként tekintenénk rá, szögezzük le: Bali egyike Indonézia 17 ezer szigetből álló szigettengerének! Ha a hirdetés csábítása mellett döntenénk, megtapasztalhatjuk, hogy az üdülőtelep megnyugtató izolációt jelent anélkül, hogy átéreznénk: meghitt szállásunk egyike a sziget ezernyi, precíz sebészkéssel ejtett hegének. Az egykor gyönyörű tájairól, gazdag kultúrájáról híres, egzotikus táj mára tömeg-turistaparadicsommá vált