Vajon miért éppen Gdańsk a megújulás, a nyitottság, a részvételen alapuló, modern városfejlesztési irányzat egyik jelképe – legalábbis Kelet-Közép-Európában? „Talán a tenger közelsége miatt, amely szabadságot és friss levegőt jelent. Talán a kikötő miatt, ami mindig is a különböző emberek, áruk és eszmék cseréjének központja volt. Talán ezért született itt meg a több millió embert megmozgató Szolidaritás Mozgalom is, amely egyedülálló a tekintetben, hogy gyári munkások és értelmiségiek találtak benne egymásra”...
Mindezt az örökké mosolygó polgármester, Paweł Adamowicz mondja egy városfejlesztési szemináriumon. Gdańsk ellentmondásokkal teli város: a gazdag Hanza-múlt, a Günter Grass által elmesélt Szabad Város, a totálisan lerombolt, majd tégláról téglára felépített, impozáns Belváros, a szinte teljes egészében megújult városi lakosság, a Hajógyárban megszületett, híres Szolidaritás Mozgalom. Valószínűleg mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy a városvezető és kollégái valóban nyitni próbálnak az emberek felé, hogy velük együtt alakítsák a várost, s ne csupán „számukra” hozzanak létre tereket és falakat.
Egy csipet Hollandia
Holland kollégáktól jön az ötlet, hogy készítsünk olyan fotókat, amelyek akár náluk is készülhetnének. Remek éca, és mindent elmond Gdańsk Óvárosáról. Az Aranykapunál állunk, előttünk az egykori Hanza-város fő tengelye, az Ulica Długa (Hosszú utca) és a Długi Targ (Hosszú Piac). A sétálóutca mindkét oldalán jellegzetes, a németalföldi reneszánsz stílusjegyeit hordozó házak (pontosabban: 17. századbeli stílusban újjáépített épületek) sorakoznak, s a felhőfátyol alól éppen kibukkanó naplemente bearanyozza Európa egyik legszebb középkori Városházáját.
A város e részét Királyi útnak is hívják, mert az idelátogató királyok gyakran itt vonultak végig. Az elegáns kőházak alatt stílusos éttermek, előttük sok-sok városi kerékpár – tényleg egy csipet Hollandia.
Aztán leereszkedik az este, ismét köd borul a városra, a távolban sirályok rikoltoznak. A Bazilika előtti téren elidőzünk, a nedves kockakövekről sárgás lámpafény verődik vissza a házakra: erről a képről tényleg senki meg nem mondaná, hogy nem a Németalföldön járunk. Érintjük a Mariacka utca látványos vízköpőit és a helyi „aranyat”, azaz a borostyánt árusító drága üzleteket is, valamint a város jelképének számító, valaha Európa legnagyobbikának számító, fából készült kikötői darut, aztán elmegyünk az egykori, szintén Európában egyedülálló nagymalomhoz, ahol talán a legjobb képek születhetnek. Igen, valóban lehet „hollandiai” fotókat készíteni Gdańskban: a Hanza-örökség, legalábbis a kövek szintjén, mind a mai napig él!
De az Óváros nemcsak a mesés Hanza-szövetségről regél, más legendák is kísértenek az épületek között.
A szabadság szele mindig érezhető volt itt: a város (akkoriban Danzig) 1920–1939 között ún. Szabad Városnak, azaz – meglehetősen bonyolult – autonómiával rendelkező városállamnak minősült.
Nem mellékesen a lakosság túlnyomó része ekkoriban német volt. Ezt a városi kultúra iránti nosztalgiát ma a turizmus is bőszen kihasználja: árad is ide a tehetős német és skandináv látogatóhad.
A tömegtől kissé besokallva, visszatérek az Aranykapuhoz, hogy ránézzek a II. világháborús pusztítás kifüggesztett képeire. Az 1945-ös Óváros fotói magukért beszélnek: a szovjetek a városközpont 80%-át pusztították el – miután a németek már feladták azt. Mi több, Gdańsk lakosságának 95%-át veszítette el ekkor, ami egyben azt is jelenti, hogy a jelenlegi népesség mindössze legfeljebb másod- vagy harmadgenerációs lakója a városnak.
És ez az igazán érdekes kérdés: hogyan lehet olyan erős ez az új városi közösség, hogy arra építeni lehessen? Különösen, hogy a kommunizmus és a szocializmus évtizedei hatékonyan rombolták le itt is a közösségi magatartás formáit? A kövek nem felejtenek, és a város múltja teremti meg ezt az erős identitást? Hogyan lehet a modern urbanizmusnak – amely meg akarja alkotni a feltételeket, hogy a városlakók aktívan beleszólhassanak a város ügyeibe – éppen Gdańsk az erős kelet-közép-európai bástyája, a maga lecserélődött lakosságával?
Többet, kevesebből?
A város identitása nyilván szerepet játszik e folyamatban, de a kép azért ennél egyszerűbb. „Természetesen az emberek többsége számára itt sem magától értetődő, hogy részt vegyen a közösségi tervezési folyamatokban, vagy a város által kínált önkéntes-közösségi munkákban. A statisztikák ebben a tekintetben a közép-európai átlagot mutatják. Itt is jelentős a térségben megszokott paternalizmus: az a jó, ha mindig van valaki, aki eldönti, mit kell csinálni” – mondja Grzegorz Szczuka, az önkormányzat szociális integrációval foglalkozó munkatársa.
A városvezetés azonban – valószínűleg a város identitásától is fűtve – tényleg eltökélt, még akkor is, ha az országos politika éppen a centralizáció irányába mutat.
„Nekünk kell megmutatnunk, hogy csak a részvételalapú városfejlesztés és -vezetés a helyes irány, ebbe kell fektetnünk az energiát, hogy demonstráljuk, csak az emberekkel közös önkormányzásé lehet a jövő! Ehhez bizalom kell, eszközöket kell biztosítanunk, és meg kell tanulnunk, hogyan tudjuk ezt a folyamatot jól és egyre jobban fejleszteni, hogyan tudunk olyan környezetet teremteni, ahol a városlakók maguk kezdenek el aktívak lenni.”
Ezt pedig már Piotr Olech, a szociális szolgáltatások egyik vezetője mondja, annak kapcsán, ami általános trend Európában: a válság utáni visszafogott gazdasági fejlődés miatt egyre kevesebb a városok számára elérhető forrás, ugyanakkor a gyorsan növekvő társadalmi kihívások (öregedés, elvándorlás, növekvő társadalmi különbségek) egyre nagyobb igényt támasztanak a közszolgáltatások irányában. Hogyan lehet tehát többet és jobbat nyújtani kevesebből?
Günter Grass porolói
Nincs más út, mint az emberek bevonása. Merthogy jó esetben sokan tudják, mit akarnak, csak képtelenek, vagy nincs megfelelő alkalmuk kifejezni igényeiket. Egy sorstárs vagy kortárs önkéntes segítsége sok célcsoport esetében többet jelenthet, mint a szakmai segítség.
A mellékutcák sötétjébe belépve, az Óvárosban nagy, házak közrefogta belső udvarokat találunk. Itt már nyoma sincs a pedáns németalföldi utcaképnek, sőt, a látvány hamisítatlanul kelet-közép-európai: összevissza parkoló autók, bomladozó járdakövek, túlpakolt szemetesek, egy-egy „sufnituning” épület, s a legtöbb helyen pár öreg szőnyegporoló. Bár a város híres szülöttje, Günter Grass egy külső kerületben élt, eszembe jut, mit írt híres regényében, a Gdańskban játszódó Bádogdobban e belső terekről: „Oskar a padlásról látta és hallotta, hogy száznál több szőnyeget, futószőnyeget és ágyelőt dörzsölnek be káposztalével, aztán addig kefélik és porolják őket, amíg kénytelenek elárulni a beléjük szőtt mintát”. Nos, e kívülről fényes, belülről mállott világba próbál a városvezetés friss levegőt fújni. Néha sikerrel, néha kudarccal. De káposztaszag azért még van bőven…
Első lépésként ún. Gdańsk-klubok nyíltak városszerte, ahol a helyiek valóban szabadon elmondhatták elképzeléseiket a városvezetőknek. Erre alapozva, külső közvetítő szakemberek segítségével a lelkes városlakók rakták össze a 2030-ig szóló fejlesztési stratégiát.
Létrejött a fiatalok és az idősek tanácsa, hogy a napi ügyekbe is beleszólhassanak, méghozzá egyre komolyabb jogkörökkel. És hogy mindenki számára látható legyen az átalakulás, közösségi költségvetés keretében a helyiek szavazhatnak a saját kerületükben létrejövő kisebb projektekről. A nyitás szellemében jött létre az a 12 közösségi ház is a város szegényebb részeiben, ahol a szolgáltatásokat egy az egyben a közösség határozza meg. Ennek jegyében változik át időről időre a Węglowy tér is, hogy a parkoló autók helyett legalább egy picit magáénak érezhesse mindenki a várost az itt időszakosan elhelyezett fotelekben. De ezért próbálja a város rendbe rakni a belső udvarokat is – a lakókkal közösen. Igaz, az eddigi próbálkozások sorra kudarcba fulladtak, mert a közösségi tervezés lelkesedését nehéz átültetni a közös fenntartásba... Ezért aztán az elmúlt korokból itt maradt porolók körül sokszor visszaáll a régi „rend”.
Egymást segítve...
A városközponttól 15 perc séta az egykori Lenin Hajógyárban kialakult sztrájkhullám bázisán létrejött Solidarność emlékét ápoló Európai Szolidaritási Központ. A Müpa rozsdás acéllemezekbe öntött társaként értelmezhető, egyébként fantasztikus épület hátterében még dolgoznak a kikötői daruk. Igaz, az egykori dokkokban az ipari vállalkozások mellett partyhelyszínt és romkocsmát is találunk.
Bent nem csupán a Lech Wałęsa vezetésével létrejött mozgalomnak emléket állító kiállítás várja a vendégeket, de civil szervezeti és kulturális központként is üzemel az épület – a történelmi gyárkapu szomszédságában.
„Sztrájkba lépünk” – harsogták a hajógyári munkások 1980. augusztus 14-én, és kikiáltották 21 pontból álló követelésüket, amelynek legjelentősebb része a független szakszervezet létrehozása volt. Így alakult meg a Szolidaritás Független Önkormányzó Szakszervezet, amely aztán katalizátorszerepet játszott az egész Keleti Blokk lebontásában.
A Szolidaritás egy békés, önmagát korlátozó forradalom volt, amely realizmusból és idealizmusból egyaránt táplálkozott.
Jelentősége és ereje mindenképpen erős társadalmi bázisában rejlett, hiszen kiálltak mellette városi munkások, vidéki gazdák, értelmiségiek, katolikusok és ateisták, szociáldemokraták, liberálisok és konzervatívok egyaránt. A mozgalom 1981-ben legalább 10 millió embert tudott maga mögött! „Ha az embereket kezdeményezőnek és innovatívnak szeretnénk látni, akkor a városnak saját működését kell először megreformálnia” – mondja a polgármester. Ennek fényében a munkatársak ötlete alapján az addig egymással csak kevéssé kommunikáló oktatási és szociális osztályt például egy közös egységgé alakították. Sőt, a közös városstratégia egyes akciótervei munkacsoportok keretében készülnek, amelyekben helyet kapnak a különböző önkormányzati részlegek, és érdemi szót kapnak az érintett civilek is.
Zaspa, avagy egy monumentális kiállítás margójára
Az Európai Szolidaritási Központból kilépve úgy tűnik, az ideák világából a valóságba toppanunk. Villamosra ülünk, és lepukkadt kikötői épületek, majd szebb időket megélt társasházak és panelházak között kidöcögünk Zaspába, a hatalmas panelnegyedbe, amely Európa egyik legnagyobb falfestménygyűjteménye is egyben. A villamossíneken és autóúton átívelő, szürreálisan nagy gyalogos-felüljárón vár ránk Barbara, egy helyi önkéntes.
Zaspa szimbolikus hely: a volt repülőtér helyén épült meg a 70-es években az akkor tökéletesnek tűnő városrész. A terület szabad volt, semmi sem korlátozta az építészek fantáziáját.
Persze pár évtized múltán a panelrengeteg már kevésbé tűnt eszményinek… Aztán 1997-ben, Gdańsk ezeréves alapításának ünnepére Rafał Roskowiński elkészítette az első óriási falfestményt, majd 2009-ben született meg az ötlet, hogy legyen Zaspa a kontinens legnagyobb falfestményhelyszíne. Ma vagy 50, többnyire tízemeletes kép várja a látogatókat, akiket regisztrált helyi önkéntesek kalauzolnak a lakótelepen. És a művészet hatására valami megindult a lakókban is.
A bejáratok körüli részeket például nem messze földről érkezett művészek, hanem helyiek, de legalábbis a helyiek ötletei alapján festik meg, és mi tagadás, lényegében az összes ház felújított. A külcsín egyértelműen meglátszik Zaspa ingatlanárain is.
„Valahol itt, közvetlenül a lakóhelyek környékén, a lakók mikrokörnyezetében kell elindítani a változást, hogy a vadkapitalizmus elidegenítő hatását ezen a szinten újraírja egy új szolidaritás”
– mondja Barbara kissé nekihevülten.
Nem történik ez másként a jóléti Nyugaton sem: az önkormányzatok ott is a lakókörnyezet szintjén próbálják meg aktivizálni a helyieket, hogy adott esetben egymást segítsék – ne feltétlenül mindenben a várostól várják a megoldást. „Az itt élőknek első körben nem díszvirágok kellenek, nem szép térburkolat, hanem hasznos térre van szükségük, amit ők, maguk alakíthatnak, amit a magukénak érezhetnek, amit ezért birtokba is vesznek, sőt, vigyáznak is rá” – adja meg a végszót egy ír kolléga. A csillogó szemű hallgatóság tapsol, a lengyel résztvevők talán még jobban, mint a többiek, hiszen a szabadság szellemét ismét kieresztették a palackból Gdańskban, s ez remélhetőleg hamarosan kritikus tömeggé áll össze...
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
