Egy 1605-ben kelt dokumentumra alapozva sokak szerint Pistoia nevét az itt élt fegyverkovácsoknak köszönheti, akik többek között pisztolyt (pistol) készítettek. A közeli Firenze és Lucca árnyékában megbújó városka évszázadokon át visszafogottan fejlődött, így középkori városközpontja ma látnivalókban nem oly gazdag. Van viszont más értéke, amit ráadásul nem is az Óvárosban kell keresni, hanem a városfalon túli egyenutcácskák egyikében.

Vendéglátónk magabiztosan cikázik autójával az üzemcsarnokokkal és kisebb-nagyobb ipari létesítményekkel tarkított külvárosi utcákon, mígnem megáll egy szerény, jellegtelen épület előtt. Nincs előkelő kerítés vagy aranyozott kilincs, csak egy közönséges vasajtó, mégis megilletődötten kopogtatunk, hiszen a felirat világosan jelzi: megérkeztünk a dobosok egyik európai szentélyéhez, az UFIP hangszerkészítő üzemhez! Nagy sokára felbukkan egy dolgozó, majd sofőrünkkel olaszul diskurál. Kiderül, hogy engedélyt kapunk a belépésre, ám még sokáig tétlenül álldogálunk. Nem teljesen világos, mire várunk, de aztán kiderül: magára a tulajdonosra. Luigi Tronci személyesen fogja az üzemet bemutatni, és most csak a kedvünkért fárad ide!

Műhelycsarnok – Ez éppen a legnagyobb, ahol a félkész munkadarabokat részben kézi, részben gépi esztergálással vékonyítják. Az előtérben sorakoznak a különböző átmérőjű félkész cintányérok, de a jó megfigyelő a háttérben három mérleget is felfedezhet

Fotó: Munkácsy Béla

Egyéni igények – A vevő kérésére a kész hangszert szükség esetén még át is alakítják – itt ráadásul éppen egy már használt hangszer formálása történik.Az utólag bekalapált szegecsek rezgése biztosítja a hangszer hosszabb kicsengését, amit főleg a dzsessz világában kedvelnek

Fotó: Munkácsy Béla