A gerinces állatok lábnyomfosszíliái legalább olyan idősek, mint első hátrahagyóik, a Tetrapodák – a halakat kivéve az összes gerinces – csontjai. Sőt, egy néhány évvel ezelőtti lengyelországi felfedezést követően kifejezetten nagy, 10–20 cm-es lábnyomok révén tudták mintegy 8–10 millió évvel korábbra, kb. 380 millió évre tenni az első négylábú állatok megjelenését és szárazföldre való kilépését.

Jó megtartású Komlosaurus-lábnyom az 1–4. ujjak és a csüd lenyomatával

A későbbi korokból a lábnyomfosszíliák már gyakoribbá válnak, különösen a paleozoikum végi (perm) és a mezozoikum eleji (triász) üledékes kőzetekben, amelyekből bizonyos területeken, például a mai Nyugat-Európában rendkívül változatos alakú, de alapvetően még kicsi és közepes méretű, négy lábon járó állatok nyomai kerültek elő. A triász időszaki nyomok között lehetnek a legkorábbi dinoszauruszok lépéslenyomatai is – ám szinte lehetetlen csupán a nyomok alapján elkülöníteni őket közvetlen elődeikétől. Az első biztos dinoszaurusz-lábnyomok a triász legvégéről és a jura időszak legelejéről származnak, melyek között ott vannak a Mecsekből ismert kora jura Komlosaurus nyomai is!

A dinoszauruszok fejlődéstörténetének e korai szakaszát – lábnyomok tekintetében – legjobban talán az Egyesült Államok keleti részén található Newark-medence rendkívül gazdag lábnyomegyüttesei képviselik, melyek egy része korban teljesen megegyezik a mi közel 200 millió éves mecseki lábnyomainkkal.

Sőt, nemcsak a kort illetően szoros a kapcsolat: e két terület akkoriban térben is sokkal közelebb volt egymáshoz, mint manapság!

Az Atlanti-óceán gyakorlatilag még nem létezett, és időről időre szárazföldi kapcsolat is lehetett a mai Észak-Amerika és Európa szigetvilága között. A Mecsek vidéke pedig az akkori európai kontinens déli peremén, a maihoz képest délebbre és valamivel nyugatabbra helyezkedett el.

Kora Jura dinoszaurusz-lelőhelyek Európában
Fotó: Nagy Ágoston
200 millió éves sétatér a pécsbányai kőszénkülfejtés területén 1988-ban. Míg a vasasi külfejtésben a Földtani Intézet munkatársai végezték a lelet-mentést, Pécsbányán az Eötvös Loránd Tudományegyetem földtani térképezést végző geológushallgatói (Hips Kinga, Nagy Ágoston és Pataki Zsolt) és oktatóik (Szakmány György és Józsa Sándor) fedeztek fel és gyűjtöttek be egy egész „sétateret”


Hogyan zajlik egy leletmentés, mi mindent árul el még egy ősrégi lábnyom? Olvasson tovább a nyomtatott magazinban!