Könnyen irányítható repülő járművekről történő tájfotózás az elmúlt évtizedekben komoly fejtörés és kreatív gondolkodás tárgya volt. Úgy 30 éve fix „papírsárkányokról” vagy léggömbökről is zajlottak hazai kísérletek. A lényeg a lakossági vagy épp tudományos-kutatási hasznosítás volt, de mindenképp egyszerűen, megfizethetően. A siklóernyőzés terjedésével azután e sport művelői már jócskán finomhangolták a lehetőségeket és káprázatos képek születtek. 10-15 éve bennük volt a bizodalom.
Színre léptek azonban az egyre jobb és megbízhatóbb drónok, és hamar eljött az Aranykor. (Vagy jön, ha rendeződik minden szabályozási, jogi kérdés...) De ma viszonylag egyszerű magaslati képet készíteni, születnek tömegesen is – a Hazai Drónfotó Pályázat, a magyar drónfotósok legnagyobb szemléje azonban nem arról szól, hogy „elemelkedünk a Földtől és ráeszmélünk, hogy a kameránk nagyon magasról tud képeket készíteni”.
Itt csak azok a felvételek esélyesek, amelyek valóban egyedi kompozíciót, látószöget és látványt hordoznak, tervezett körülmények között készülnek, gyakran megismételhetetlenek, tájábrázolásuk kifejezetten a drón-lehetőségekre épül. A drónok reptetői pedig a 21. század elejének solymászai. Nyugodtan lesnek a látvány-zsákmányra, a drónok pedig profin és precízen végzik feladatukat.
Idén, a közelmúltban lezajlott II. Hazai Drónfotó Pályázaton kiváló szerzőnk, dr. Simán László 2. helyezést ért el! „Tengerszem” című felvétele előző, őszi tematikus lapszámunk Azori-szigetekről szóló anyagában szerepelt – csak akkor még nem ismertük az eredményeket...
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
