Nevét az Amazonas folyóról kapta, mivel először Brazíliából írták le.

A térhálós szilikátok (tektoszilikátok) csoportjába tartozik, azon belül is a földpátok közé. Maga az amazonit nem külön ásványfaj, hanem egy káliföldpát, az ortoklász polimorf (azaz ugyanaz a kémiai összetétel, de más kristályrendszer) változatának, a mikroklinnak egy színváltozata. A kristályrácsába épülő kromofor ólom ugyanis annyira kis mennyiségű (nem éri el az 1,8%-ot), hogy nem beszélhetünk külön ásványfajról.

Bizonyos lelőhelyén az amazonit nem mikroklin, hanem az ortoklász (azaz nem triklin, hanem monoklin kristályrendszerű). Sőt, leírtak olyan amazonitokat is, melyekben a zöld színt két vegyértékű vas okozza. Érdekesség, hogy egyes lelőhelyeken az amazonitok színe a napon fakul, míg mások színe sötétebb, élénkebb lesz az ultraibolya sugárzástól.

Üvegfényű, ritkán áttetsző-átlátszó, hasadási felületein gyöngyházfényű. Hasadása tökéletes, törése egyenetlen. Keménysége a Mohs-skálán 6-6,5, sűrűsége 2,65 g/cm³.

Savanyú, granitoid magmás kőzetekben fordul elő, melyek közelében általában ólomindikáció, vagy ólomércesedés található.

Viszonylag sok lelőhelye ismert, legszebb példányai a coloradói (Park Co., Teller Co.) helyszínekről kerültek elő (innen származik a képen bemutatott példány is), de szép kristályait ismerjük Etiópiából, Norvégiából, az USA több államából, Brazíliából, Oroszországból, Kanadából, Mianmarból is. Hazánkban zöldesszürke mikroklinváltozatokat Pákozd határában találtam, azonban kémiai elemzésük akkor nem támasztotta alá ólom jelenlétét.

Már az ókori egyiptomiak és mezopotámiaiak is ismerték, népszerűsége a mai napig töretlen. Főként díszítőkőként bányásszák, de ritkán előkerülő, drágakő minőségű kristályait ékkőnek is csiszolják.