A spessartin az alumínium-gránátok közé tartozik, képlete Mn2+3Al2(SiO4)3. Helyettesítésként Ti, Fe, Mg, Ca, H2O és Y épülhet be a kristályrácsba.

Fizikai tulajdonságaiban a többi gránáthoz hasonló. Áttetsző, átlátszó, szabályos holoéderes (legnagyobb szimmetriájú kristályosztály), leggyakrabban rombdodekaéderes és deltoid-ikozitetraéderes kristályai üvegfényűek, törési felületükön gyakran gyantafénnyel.

Törékeny, törése kagylós, keménysége a Mohs-skálán 6,5–7,5. Sűrűsége 4,19 g/cm3, torlatokban is gyakran megjelenik. Színe leggyakrabban vörös, narancs, sárga vagy a barna különböző árnyalatai. Ritkán megfigyelhető rajta az ún. „alexandrit-effekt”, vagyis színe különböző hullámhosszú fényben megváltozik. Karca fehér.

Spessartin mikroklinon – Tongbei, Fujian, Kína. 25x20x20 mm (A szerző gyűjteménye)

Fotó: Kupi László

Gyakori ásvány, leggyakrabban pegmatitokban jelenik meg gránitos környezetben, földpátok, csillámok, turmalinok és egyéb pegmatitásványok társaságában, valamint szkarnok tipikus ásványa. Törmelékes-üledékes környezetben is gyakran találkozhatunk vele.

Legszebb példányait Kínából, Pakisztánból, az Egysült Államokból, Brazíliából, Olaszországból, Namíbiából és Tanzániából ismerjük. Hazánban csak szórványosan írták le szkarnokból és torlatokból – a Börzsöny több pontjáról.

Drágakő-minőségű példányait csiszolják, ritkán koptatóanyagként használják. Élénk színe miatt nagy népszerűségnek örvend az ásványgyűjtők körében.