Harapni lehet a sós, tengeri levegőt a pálmafák övezte Winston Churchill Avenue-n. Lóg az eső lába, de a viharos szél alábbhagy, s végre a Nap is kisüt; csupán néhány sirály rikácsol vészjóslóan a fejem felett, miközben a kétszer kétsávos úton próbálok átkelni. Hirtelen azonban nagy dugó támad. Nemrég szállt le ugyanis egy repülőgép, s ilyenkor sorompóval zárják le a sugárutat keresztező(!) kifutópályát.

Madártávlat - A kép jobb oldali előterében látható az 5000 fő befogadására alkalmas, műfüves Victoria Stadium, Gibraltár egyetlen, hivatalos mérkőzések megrendezésére alkalmas pályája. Itt játsszák a bajnokság összes mérkőzését, ahogy a válogatott is itt fogadja az ellenfeleit

Fotó: Fekete István

Sok az ingázó, főleg spanyolok érkeznek: valaki autóval, mások gyalog, rollerrel, vagy éppen babakocsit tolva teszik meg a távot a határátkelőtől. Az innen kőhajításnyira levő futballpálya felé azonban szinte senki sem tart, pedig ma két meccs is lesz a Victoria Stadiumban, amely Gibraltár egyetlen, hivatalos mérkőzések megrendezésére alkalmas létesítménye.

A stadion oldalában megbúvó kocsmában sem lógnak fürtökben a szurkolók; a helyiségből halk duruzsolás szűrődik ki, mindenki ráérősen issza a Guinnessét, a pergős spanyol mondatokba angol indulatszavak vegyülnek, a kivetítőn – mi más(?) – angol bajnoki megy.

Oknyomozó látogatásunk motivációjának indítéka viszont egyértelmű: a helyi bajnokság abszolút rekordere, a 2003 és 2016 között zsinórban 14 bajnoki címet szerző Lincoln Red Imps a tavalyi idényben bejutott az UEFA Európa Konferencia Ligába (EKL)!

Újabb lépés a maradás felé - A Union Jack vagy Referendum Steps néven ismert lépcsősor Gibraltár egyik nevezetessége, amely az 1967-es referendum eredménye előtt tiszteleg. A népszavazás napja (szeptember

Fotó: Fekete István

Népek olvasztótégelye

A mindössze 6,7 km2 területű, északról Spanyolország által határolt városállam a 18. század óta Nagy-Britannia ún. tengerentúli területe. A Földközi-tenger kijáratának számító Gibraltár feletti szuverenitás kérdése azonban sokkal hosszabb távon is stratégiai fontosságű volt. A terület a Római Birodalom összeomlását követően jó 300 évig vizigót uralom alatt állt, majd 711-ben az arab hódítás célozta meg: ugyanis itt szállt partra csapataival Tárik vezér.

A mór uralom több mint 500 évig tartott. 1462-ben a kasztíliai seregek visszahódították Gibraltárt, amely ezt követően a spanyol korona fennhatósága alá került. Miután az utolsó Habsburg-házi spanyol király, a gyermektelen II. Károly elhunyt és kitört a spanyol örökösödési háború, az egyesült angol–holland flotta elfoglalta Gibraltárt, amelyről Madrid az 1713-as utrechti békében mondott le.

A mintegy 4000 fős lakosságot szinte teljesen evakuálták, a területet az ide vezényelt angol helyőrség vette birtokba. A brit uralom első 15 évében spanyol részről hét ízben is felmerült a „Szikla” elcserélése, ám a helyhez foggal-körömmel ragaszkodtak az alattvalók, hiszen tudták, hogy így mindig borsot tudnak törni a rivális spanyolok orra alá. Spanyolország igazán sosem tudott belenyugodni Gibraltár elvesztésébe, amelyet többször is megpróbált visszaszerezni (az 1779–83 közötti offenzíva a világtörténelem egyik leghosszabb ideig tartó ostroma volt).

Etetni tilos! - Sok turista szinte csak azért mássza meg az egyedülálló panorámát kínáló „Sziklát”, hogy az itt élő kb. 300 berber makákó egyikével fotózkodjon. A hiedelem szerint, amíg a makákók Gibraltáron élnek, a terület brit fennhatóság alatt marad

Fotó: Fekete István

A brit tengeri uralom szimbólumává váló „Szikla” mágnesként vonzotta a Mediterráneum népeit, s egyre nagyobb számban érkeztek ide genovaiak, szefárd zsidók, spanyolok vagy éppen portugálok. Kereskedelmi jelentőségéből ugyan sokat veszített az idők során, de mindvégig fontos bázisa maradt a Brit Királyi Haditengerészetnek – úgy a napóleoni háborúkban, mint jóval később, a II. világháború idején is.