2022. október 25-én volt egy Európából jól megfigyelhető részleges napfogyatkozás, melyet idehaza többen sűrű felhők rései között próbáltak meg lencsevégre kapni. Akik pedig a fogyatkozások katalógusait bújják, már készülődnek is Ausztráliába a 2023. április 20-i hibrid, vagy sokkal inkább az USA-ba, az október 14-i gyűrűs napfogyatkozás megtekintésére. És ez csupán 2023, egy olyan év, ami éppen csak a minimumot hozza napfogyatkozások terén, ellentétben 1935-tel vagy 2206-tal, amikor 5 napfogyatkozás is volt, vagy lesz majd megfigyelhető a Földről.

A napfogyatkozások majdnem ugyanolyan gyakoriak, mint a holdfogyatkozások. Egy évszázadban 230-250 holdfogyatkozás látható, és majdnem ugyanennyi napfogyatkozás is. A teljes napfogyatkozások (amikor a Napot a Hold teljesen eltakarja) száma is magas, 100 évente átlagosan 66 körüli.

A hold- és napfogyatkozások számait illetően az emlékezetünkben élő jelentős különbség abban gyökerezik, hogy amíg a holdfogyatkozások több mint felét hazánkból is megfigyelhetjük, addig a napfogyatkozások csak kis hányadát láthatjuk egy adott földrajzi helyen – jellemzően azt is csak részlegesen.

Ennek az az oka, hogy egy, a Holdon lejátszódó jelenség mindenhonnan látszik a Földről, ahonnan nézve maga a Hold a horizont felett van, ezzel ellentétben a Hold csak nagyon kicsi árnyékot vet a Földre annak méretéhez képest. A teljes napfogyatkozás csak egy legfeljebb néhány száz kilométeres sávot érint a Föld felszínén, de a félárnyékos zóna (ahonnan nézve csak beleharap a Hold a Nap korongjába) is csupán néhány ezer kilométer széles, így nem éri át a teljes bolygót. Egyetlen földrajzi helyről 3-4 évszázad alatt van esélyünk 1 teljes napfogyatkozás megfigyelésére!

Talán a legzavarbaejtőbb kihívás a fogyatkozásokkal kapcsolatban, hogy rendszert találjunk kaotikusan egymást követő időpontjaikban. Ez egy látszólag nehéz, de valójában nem lehetetlen küldetés, hiszen a legalapvetőbb ismereteket már az ókorban is leírták, bonyolultabb műszerek használata nélkül. A nap- és holdfogyatkozások a Föld és Hold egymás körüli keringésének és árnyékaik egymásra vetülésének játékából adódik. A napfogyatkozások újholdkor következhetnek be, azaz havonta. Csakhogy még sincs minden hónapban napfogyatkozás! Mivel a Hold pályasíkja 5 fokos szöget zár be a Földével, azaz az ekliptika síkjával, ezért a legtöbb esetben az árnyékok elkerülik az égitesteket. (Kivétel akkor van, amikor az újhold azon a holdpályaszakaszon következik be, ahol a pályasíkok éppen metszik egymást. Ezek a pályaszakaszok az úgynevezett csomók, ahol az égitestek pontosan egy vonalba tudnak kerülni évente kétszer.)

A rendetlenséget az a tény okozza, hogy az újholdak között mindig egy szinodikus hónap (29,53 nap) telik el, a Hold keringése a csomótól ugyanaddig a csómóig azonban valamivel rövidebb ideig, egy drakonikus hónapig (27,21 nap) tart. A két periódus rezonanciájából adódik a „szároszciklus” vagyis a szinodikus és a drakonikus keringési idők legkisebb közös többszöröse, ami 6585 és ⅓ nap. Ennyi idő elteltével az égitestek szinte azonos pozícióba állnak vissza, leszámítva azt, hogy az ⅓ nap következtében a Föld 120 fokkal éppen el fog fordulni az előző fogyatkozáshoz képest. Három szároszciklus, azaz az 54 év és 1 hónap hosszú „exeligmosz” elteltével viszont szinte biztos, hogy majdnem ugyanott (kicsit északra vagy délebbre tolódva) és ugyanabban az időben fog bekövetkezni egy fogyatkozás. Majd újabb 54 év elteltével egy újabb. Azok a fogyatkozások, melyeket éppen egy szároszciklus választ el egymástól, egy szároszsorozatot alkotnak. A gond csak az, hogy több, mint száz szároszsorozatot tartunk számon, ezek közül egyszerre 40 zajlik egy időben. Egy szároszsorozat 1200–1550 évig tart és 69–87 fogyatkozást ad.

1955-ben G. van den Bergh holland csillagász a múlt évezred mind a 8000 napfogyatkozását szároszsorozatokhoz rendelte, és megalapozta a fogyatkozások és sorozataik számozását. A híres, 1999-es teljes napfogyatkozás a 145-ös szároszsorozathoz tartozik, a tavaly októberi pedig a 124-eshez. Mindkét sorozat egy exeligmosz elteltével, 2053-ban és 2076-ban fog ismét egy-egy részleges napfogyatkozást adni hazánknak.

A 2022. október 25-i részleges napfogyatkozás Lucomagnóból, Svájcból fotózva, ahol a magyarországiakkal ellentétben a megfigyelést nem zavarta a sűrű felhőzet, így a teljes jelenség az elejétől a végéig megörökíthetővé vált egy 64 darabos fotósorozaton. A felvételt Bartek Luca készítette.