A geopark leglátványosabb alakzatait Piaynemo szigetein találjuk, a szigeteket pedig a 100 000-es bankjegyen! Itt a felszínt már nem őserdő borítja. A trópusi hőmérséklet, a magas páratartalom és nem utolsósorban az állandó és nagy mennyiségű csapadék miatt már lehordódott a talajtakaró

Fotó: Horváth Róbert

Raja Ampat, magyarul Négy király, egy fél magyarországnyi kormányzóság Indonézia Nyugat-Pápua tartományában. Nevét a négy nagy szigete (Waigeo, Salawati, Batanta és Misool) után kapta. A számolásnál valahogy (Pápuán ez nem meglepő) elfelejtkeztek az ötödik nagy szigetről, Kofiafuról…

Raja Ampat szigetvilágát összességében több mint 1500 szárazfölddarab alkotja. Jelentős részük csupán néhány hektáros korallhomoksziget a korallzátony tetején. A többit viszont – főként a nagyokat – változatos korú különleges sziklaformák tarkítják. Misoolon például 439-360 millió éves metamorf kőzetek, Batanta, Waigeo és Fam szigetén viszont 150 millió éves jura mészkő uralkodik.

A mészkőszigeteken létrejött trópusi karsztokon fantasztikus formakincs figyelhető meg. A különleges alakzatok kialakulásában döntő jelentősége volt a szigeteket eredetileg borító őserdőnek (itt a síkvidéki esőerdőnek), és az ezt éltető, a felszínt folyamatosan formáló bőséges csapadéknak – meg persze az állandó melegnek.

A kisebb szigetek esetében azonban a tenger áramlásai és hullámzása is alapvető tényezőnek bizonyul a felszín alakításában. Új-Guineából (Sorong városából) a Fam-szigetek felé hajózva hullámmarta aljzatú, gombaformájú sziklatornyok mellett haladunk el. Közben felkereshetjük a denevérek és óriáskígyók lakta barlangokat vagy a régi pápua temetkezési helyeket rejtő sziklafalakat is. A leglátványosabb alakzatok Piaynemo szigetein tűnnek föl, ahol a felszínt már nem őserdő borítja. Innen lehordódott a talajtakaró, és a növényzet is teljesen átalakult. Az erózió miatt csak „lavórnyi” foltokban maradt meg a tápanyagban szegény, kavicsos talaj, ezeken kis termetű pálmafélék és szúrós, szinte áthatolhatatlan bozótosok nőnek. Nagy kiterjedésűek a teljesen csupasz, szinte növénytelen területek – mindez az Egyenlítő „magasságában”. Néhány évvel ezelőtt szabadon bejárva a sziget gerincét (még a látogatórendszer kiépítése előtt) egy egészen sajátos életmódú növényre is rábukkantunk: a kancsókára. A „rovarevő” növény nem ritka az esőerdőben, azonban Raja Ampaton 15 év alatt sehol máshol nem találkoztunk vele.

Temetkezési helyként is használták – a „gombaszigetek” barlangjait a pápuák

Fotó: Horváth Róbert

Egyszerű festmények is megbújnak a „gombaszigetek” mészkőfalain – Az alkotók az ábrázolás során többnyire a szájukkal fújták rá a sziklafalra és a kezünkre a festéket

Fotó: Horváth Róbert

Majdnem lehetetlen a karrbarázdás felszínen közlekedni – A sok csapadék letakarította a felszínről a talajt, az erózió pedig éles mészkőpengéket alakított ki

Fotó: Horváth Róbert

A radjah ásólúd (Tadorna radjah) az ausztráliai faunabirodalom (Notogea) jellemző madara. Raja Ampaton szinte mindenhol felbukkan

Fotó: Horváth Róbert

Egy „gombasziget” – Igazából csak apálykor rajzolódik ki a jellegzetes gombaalak. Gyakorlatilag nincs rajta talaj, a pengeéles sziklák közötti mélyedésekben fejlődik ki növényzete

Fotó: Horváth Róbert

A gyér növényzet és az „igazi” talaj hiánya miatt a szigetek állatvilága is lényegesen szegényebb az őserdővel borított szomszédoknál. A tűéles mészkősziklákon színes gyíkok vadásznak, és kis szerencsével a part menti bozótosban keresgélő mangrove varánusz is előbukkan. Ennél többre azonban ne számítsunk. A partvidéken tengeri madarakat figyelhetünk meg, és jól hallatszik a közeli, igazi erdővel borított területekről átlátogató papagájok rikácsolása.