2024-ben a következő három fajra lehetett szavazni: a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba), a vízi rucaöröm (Salvinia natans) vagy a mocsári aggófű (Senecio paludosus). Mindhárom növény a vizes élőhelyekhez kötődik, jelezve ezzel a szervezők szándékát: felhívni a figyelmet a vizes élőhelyek védelmének fontosságára. Az internetes szavazás alapján 2024-ben a szavazatok 47%-át a fehér tündérrózsa kapta, utcahosszal megelőzve a rucaörömöt (33%) és a mocsári aggófüvet (20%). A fehér tündérrózsa komoly előnnyel indult a versenyben. A legnagyobb virágú hazai növény és közismert faj, mivel számos színes virágú rokonát ültetik dísztavakba.

A tündérrózsa hazánkban elterjedt növény, különösen gyakori a nagy alföldi folyók ártereiben, illetve az azokhoz csatlakozó csatornákban és víztározókban, de jelentős területekről szorult vissza a lecsapolások és a vizek szennyezése miatt. A vízi sporttal járó bolygatás is károsítja az állományait. Sokfelé ültetik fehér, vörös, kék és sárga virágú egzotikus rokonait, amelyek akár ki is szoríthatják természetes élőhelyéről. Különösen szép mezőket láthatunk belőle a Tisza-tavon, ahol más nagy termetű hínárfajokkal alkot látványos állományokat.

Álló- és lassan folyó vizekben él, legfeljebb 3 méter vízmélységig. A víz felszínén úszó levelei 15-25 cm szélesek, kerekded-hosszúkásak, mélyen bevágott vállúak. Vastag gyöktörzsei mélyen az iszapban gyökereznek. Virágai látványosak, a virágkocsányok az iszapban rögzülő tövéről erednek, és a víz felszíne felé emelik a virágot. Virágai 10-15 cm szélesek, bennük nagyszámú fehér sziromlevél helyezkedik el. A szirmok spirálisan állnak, és befelé fokozatosan mennek át a porzókba. Júniustól szeptemberig virágzik.

A dekoratív virágú vízinövény a költők képzeletét is megragadta, gyakran írták azt, hogy a tündérrózsa virága éjjel a holdfénynél olyan, mintha egy tündér lebegne a vízen. Innen a növény hivatalos magyar neve. A klasszikus versekben kevésbé járatos falusi emberek változatos neveken illették: vízivadtök, vízikorsó, kupánvirág, liliomrózsa, bubolyka, huppolyag, lapinta, vízirózsa, vízililiom vagy vízitök. Habár ez utóbbi nevet jelenleg egy másik nagyhínár birtokolja hivatalosan: a sárga vízitök (Nuphar lutea).

A növény tudományos nevét „már az ókori görögök is” használták. Theophrasztosz és Dioszkuridész nymphaea-nak nevezte a tündérrózsát. A középkorban úgy tartották, hogy a virágát csak óvatosan szabad leszakítani, mert azt a vízi tündérek és sellők féltékenyen őrzik. Az északi népek hiedelmei szerint egyenesen a vízbe fulladást kockáztatjuk, mert az óvatlan virágszedőt a sellők a víz alatt fogva tartják.

A fehér tündérrózsa Magyarországon védett növény, hogy ne csak a sellők és tündérek tartsanak vissza bennünket a gyűjtéstől…