Az első falubeli, akinek mutatom a képet, felismeri: ”Ez Jenő, Bartha Jenő, »Tali«.” Mutatom a képet egy nőnek is; elmosolyodik: ”Ez édesapám, Bartha Jenő.”
Ahogy jobban megismerkedtem a Bartha családdal, egyre inkább bizonyos lettem afelől, hogy ebben a különös, a Székelykő és a várrom közti, idő formálta térben megtalálták az eltűnt időt, vele, benne élnek, VANNAK. Áldott lét…

Múltban a jelen

Vagyas Attila, a falu fiatal unitárius lelkésze mutatja az elmúlt tíz esztendő egyházi statisztikáját. Eszerint 1997—2009 között 42 házassági megáldásra, 48 keresztelésre és 136 temetésre került sor. A falu Torockóval együtt magyar szigetet alkot a mai Fehér megyében, a történelmi Aranyosszéktől a Székelykő választja el. 1880-ban a falunak 892 lakosa volt (ebből 822 magyar), a 2002-es népszámlálás 611 lelket talált, közülük 601 magyar.

Fotó: Fekete Zsolt
id. Jenő és a csikó, Gabi

Ám ahhoz, hogy a 2009-ben készült képriport felvételeihez közelebb kerülhessünk, vissza kell tekintenünk a múltba.

Fotó: Fekete Zsolt
Jenő karám melletti éjszakázóőrhelye, háttérben az unitárius templom és a Székelykő kontúrja

A falut említő első írásos dokumentum az 1332-es pápai tizedjegyzék, melyben már tekintélyes egyházközségként szerepel. A tatárjárás idején Thoroczkay Ilyés erdélyi vajda a székelyek segítségével visszaverte a tatárokat, és a szerencsés megmenekülés emlékére kolostort alapított Torockószentgyörgyön, amely így búcsújáró hellyé alakult, ahol a tatárok felett aratott győzelem emlékére gyűlt össze a környék népe. A Thoroczkay család 1321-ben kezdi el a szentgyörgyi vár építését, miután a régi, a Székelykő tetején álló vár a tatárjárás idején elpusztult. 1373-ban a család I. Lajos királytól pallosjogot nyer uradalmának területére. Mátyás király idejében a Thoroczkay család véd- és dacszövetséget hoz létre az igazságos király újításai és szabadelvű törekvései ellen, ezért Mátyás 1467-ben megfosztja birtokaitól. 1514-ben a parasztlázadók megostromolják és felégetik a várat, amely ezután újjáépül. 1516-tól 1703-ig a vár és az uradalom újra a Thoroczkayak birtokában van. 1703-ban Torockószentgyörgy lakossága és a vár akkori ura, Thoroczkay István a Rákóczi-szabadságharc híveként harcba száll a labancokkal. Megtorlásként Tiege tábornok a falut és a várat felégeti. 1784-ben Horea felkelői dúlják fel a falut és a templomot, a kolostort felégetik. Az 1849-es szabadságharc idején újra román seregek támadják meg a falut, melyet templomaival együtt teljesen elpusztítanak.
A torockószentgyörgyi vár, miután a 18. század elején elvesztette hadászati funkcióját, hamar pusztulásnak indult, és a 19. század második felében már a mai állapotban volt látható.

Generációk – háttérben a Székelykővel

A Bartha család 1989 után kezdett önállóan gazdálkodni. Az addig állami alkalmazott házaspár, Jenő és Zsuzsa munkahely nélkül maradt, nem volt más választásuk, mint a visszakapott földeket megművelni. Családi gazdaságukat 20 év óta önerőből, csekély állami támogatással fejlesztik. Fiuk, Jenő 5 éve tereli saját juhait a környék legelőin, nyáját (170 juhot és 8 kecskét) egymaga gondozza. Tavalyelőtt úgy érezte, nagyon belefáradt, más munkát kellene keresnie, így hát eladta juhait.

Fotó: Fekete Zsolt
A torockószentgyörgyi várrom délről, 1869

Hat napig bírta nélkülük, a hetediken új nyájat vásárolt. Azóta, néhány ünnepnap kivételével, folyamatosan együtt van a nyájjal; éjszaka védenie kell a vadaktól, a karám mellett alszik. A nyáj szépen gyarapodik, tavaszonként a juhok két-két bárányt is ellenek, amelyeket a környéken nagyon jól el lehet adni. Jenő legnagyobb gondja, hogy a nyáj mellé nem talál megbízható segítőtársat, ezért kénytelen egyedül dolgozni.

Fotó: Fekete Zsolt
id. Bartha Jenő és felesége, Zsuzsa az 1970-ben készült esküvői fényképükkel

Édesanyja, Zsuzsa néni juhsajtot készít, amelyért még Kolozsvárról is eljönnek a vásárlók. Az udvar végében a család saját kezűleg épített téli aklot a juhok számára. Zsuzsa lánya, Boglárka, férje, Imre Kálmán segítségével egy kis élelmiszerüzletet vezet a falu központjában. Kálmán traktort is vásárolt, amelyet a család közösen használ, szükség szerint. Boglárka lánya, Angéla Nagyenyeden jár iskolába, és úgy tervezik, hogy kitanulja a könyvelést, majd ő is beáll segíteni szüleinek az üzlet vezetésében. A családot hite, fáradhatatlan munkaszeretete és a remény élteti.

szöveg: Koros Zsuzsa–Fekete Zsolt
Fekete Zsolt felvételeivel