Fotó: Joern ©Shutterstock

Hamar szóba elegyedek a buszon mellettem ülő fickóval, aki – mint kiderül – Coober Pedyben él. Jeremy meglepetésemre szerb nemzetiségűnek vallja magát. „Számomra a pravoszláv hit a legfontosabb kulturális kapaszkodó – fejti ki. – Még édesapám vándorolt ki Ausztráliába a szerbiai muzulmán-ortodox vegyes lakosságú Szandzsákból.” Kérdésemre szállásként egy föld alatti(!) hotelt javasol, amelynek tulajdonosa a cseh Radek.

Hamar kiderül, hogy nemcsak ők ketten közép-európaiak Coober Pedyben, illetve nemcsak a hotel van földbe vájva, hanem a városka szerb ortodox katedrálisa is! „A szerbek mellett sok horvát is lakik a városban – velük nem felhőtlen a légkör, de Laci bácsival, az 56-os magyarral nagyon jóban vagyok” – mondja Jeremy. A már-már Rejtő ponyvaregényeit idéző történetek alapján világossá válik, hogy Coober Pedy sokkal érdekesebb, mint amit bármely útikönyv ír róla!

Fat Jackey ©Shutterstock
Két lyuk a több ezerből – Az opálbányászat teljesen átformálta a tájat. Ezek a „fehér ember lyukjai”, avagy a helyi bennszülöttek nyelvén kupa piti. Innen kapta a város is a nevét Fotó:

„A városi opálkereskedelmet persze a görögök tartják a kezükben” – mondja új ismerősöm kissé rezignáltan. Ám a megélhetés fő forrása már nem annyira az opál, mint a turizmus.

Az évente érkező 150 ezer látogató sokkal biztosabb megélhetési forrást jelent az opálnál.

Coober Pedy azonban nemcsak konjunktúravárosi miliőjét adja el sikeresen, hanem a környék szolgáltatóközpontjává is vált (üzletek, bankok, állami hivatalok). E munkalehetőségek segítették abban, hogy az opál-boom leáldozása után ne váljék azonnal sivatagi szellemvárossá.

Fotó: Torsten Pursche ©Shutterstock
Gépesítve fúrt vájat a város alatt – Az 1960-as években tértek át a csákányról és a lapátról házilag barkácsolt, teherautókra szerelt fúró-, és meddőporszívó berendezésekre

Egy kései „aranyláz-város”

A 2016-os ausztrál népszámlálás szerint már csupán alig kétezren laknak a fogyó népességű Coober Pedyben, a férfiak aránya azonban még mindig jóval az átlag felett van. A házasok, az egyetemi végzettséggel rendelkezők aránya az ausztrál átlag alatti – tipikus „aranyláz-városka” adatai ezek.

Az ausztrál szlengben csak wognak nevezett, azaz nem a Brit-szigetekről érkezett európaiak aránya 50% feletti, ami jóval magasabb az országos átlagnál. A teljes lakosság 40%-a nem is Ausztráliában született (az országos arány 30%). A görögkeletiek részesedése négyszerese az országos átlagnak, otthon pedig a lakosság negyede nem az angolt, hanem a görögöt, németet, szerbhorvátot vagy a magyart használja.

Fotó: Karácsonyi Dávid
Egy kiállított noodlinggép – A helyileg kifejlesztett, házilag barkácsolt meddőporszívó berendezés idővel a város szimbólumává vált
Fotó: Karácsonyi Dávid
Antiutópia – Bár ez a világ sokban hasonlít a Mad Max-ben megálmodotthoz, itt nem a „naftáról”, hanem az opálról szól minden

 

Hogyan kerül egy szerb, egy cseh és Laci bácsi a sivatag közepére? Olvasson tovább a nyomtatott magazinban!