Nem mesebeli gondolat, hogy a mai világban mindezt saját hintónkkal tegyük meg, ugyanis Galambos Nándor füzesgyarmati műhelyében egymás után készülnek a gördülő remekek.

„Legjobb tudomásom szerint itthon ma csak ketten foglalkozunk ezzel. Óriási megnyugvást, önbizalmat, becsületet ad, amikor kigördül innen egy új hintó.” Az 50-es és 60-as években még az Univerzál Ipari Szövetkezetben kezdték el Füzesgyarmaton gyártani az akkoriban modernnek számító kocsikat a tsz-ek és állami gazdaságok versenyzőinek.

Stíl(dísz)kocsiból épp egy ciráki áll befejezés előtt, amiért rövidesen érkezik a gazdája. Hazánkban ez is meglehetősen kedvelt típus, mivel családi kocsikázásra és versenyzésre egyaránt alkalmas. Fakerekekkel gyártják, de már a legmodernebb technikát képviselő késleltető is megjelent rajtuk

Fotó: Sarusi István

„Édesapám mint hintókészítő kovácsmester vizsgázott le, és ugyanebben a szövetkezetben kezdett dolgozni: létrás talicskát, szekereket vasaltak, hintókat gyártottak.”

Magához a hintókészítéshez meglepően sok iparág szakismerete és műhelye szükséges. És ha mindez térbeli (és így kényszerűen időbeli) szétszóratásban működik, nem lesz gördülékeny a munkafolyamat. Jóval később, függetlenedve, saját vállalkozást indítva így sokáig nagy álma volt, hogy egyetlen udvarra tudja összehozni a meglehetősen különböző iparágakat.

Egészen 2000-ig váratott magára a lehetőség, akkortól egy helyen megtalálható minden: a kovács-, a lakatos-, az eszterga-, a bognár-, a festő- és a kárpitosüzem is. Most már nem kell szaladgálni… Ha a hintóépítés állomásai közötti térbeli távolságok csökkentek is, a folyamat részletei, azok sorrendje aligha változott. Először is valakinek nyilvánvalóan meg kell rendelnie a hintót. A vevő igényeinek megfelelően ezután megtervezik a célnak pont megfelelő járművet, mert ha csupán erdőszéli családi kocsikázásra kell, teljesen más az eredmény, mintha profi versenysporthoz valót keres.

Honfoglalás kori kordélyok – Hagyományőrzők keresték meg a szakembert, hogy olyan szekérvonulást szeretnének feleleveníteni, mint amilyennel honfoglaló eleink a Kárpát-medencébe érkezhettek. Rekonstrukciók, vázlatok, technikatörténeti búvárkodások alapján készítették el e szekereket

Fotó: Sarusi István

Mindegyik hintónak megvan a sablonja, sémája: „Először összeállítjuk és meghegesztjük a vázat, vázrendszert. Ám itt máris szerteágazik a feladat, mert vannak tisztán fém- és fakocsik: a fakocsiknak is fémvázuk van, amit a bognárok burkolnak be. Mire ez elkészül, addigra a kovácsoltvas alkatrészek, például a rugók, a tengelyek is előállnak. Ezek után mint egy legójátékot, összerakjuk a járművet. Mikor teljesen kész, átkerül a festőműhelybe, ahol darabokra szedik, hogy megfelelő minőségben tudják lefesteni. Ezután következik a kárpitozás, majd újabb 2 nap, mire ténylegesen hadrakész a hintó” – foglalja össze Galambos Nándor a 6-8 hetes munkafolyamatot.

Minden egyes hintó egyedi termék, így komoly kihívás is! Ráadásul megjelentek a modern technikai megoldások, mint például a késleltető, amivel kanyarban nem fordul azonnal a kocsi: nem vágja le az ívet, hanem kicsit később, a lovakat követve halad. Akadályhajtásnál ez rendkívül sokat számít: szűk fordulókban nem üti le a bóját a fogat.

A manufaktúra kapuján szinte hetente gördül ki egy-egy hintó – vannak közöttük javításon átesett és vadonatúj darabok egyaránt. Számos fajtát készítenek: a pusztabusztól kezdve a nomád kordélyokon át egészen a ciráki hintókig, vagy a békéscsabai szélmalomba szánt fordítókocsiig igen széles a skála.

Itthon ma az úgynevezett jártatók, vagy társas- és túrakocsik a legnépszerűbbek, amik ideálisak a családi kocsikázáshoz – de ebből pont nincs a bemutatóteremben, mert ahogyan elkészülnek, folyamatosan veszik-viszik is el azokat... Maratonkocsit is gyártanak, de ebből sem jellemző a raktárkészlet, lévén egyedi megrendelésre dolgoznak, így aki megbízást ad, használja is a hintót, nem tárolja-tároltatja.