A kezdeményezés mögött azonban több bújik meg, mint puszta festőszenvedély. A tét a zömében romák lakta, szebb napokat is megélt, múltját kis híján lápjában elemésztő falucska lakóinak jövőbe vetett hite.

Bódvalenkén mintha a harmadik világba csöppennénk, pedig csupán háromórányi autóútra van Budapesttől. Ha létezik Európának elhagyatott szeglete, ez az elképesztően szegény, ám pompás tájba ékelődő Árpád-kori falu biztosan az.
A rendszerváltást követő városba áramlással a lakosság elöregedett, az elvándorolt fiataloknak érthető módon eszük ágában sem volt visszaköltözni, az üresen maradt házakat lassanként cigány családok foglalták el. Magyarország egyik leghátrányosabb helyzetű településén ma 210-en élnek, 90%-uk roma. Szociális helyzetüket egy 2009-ben készült felmérés is jól megvilágítja: ebben az évben az 1 főre jutó havi átlagjövedelem 16 ezer forint volt. Ennek ellenére számos létfontosságú állami és önkormányzati támogatáshoz nem jutottak hozzá, a falu 82 gyermekéből 20 asztalára nem került rendszeresen étel, és 40-en közülük kifejezetten alultápláltak voltak. Az áldatlan – és sajnos nem csak Bódvalenkére jellemző – állapot okai igen sokrétűek.

Fotó: Holzinger Géza

Kunhegyesi Ferenc alkotásai komoly művészeti értéket képviselnek. Témáit elsősorban az egzotikus szellemvilágból meríti. Művészetterápiát tanít, és országszerte tart előadásokat a roma tanulók integrációjáról.


Fotó: Holzinger Géza

Pásztor Eszter neve mára összefonódott bódvalenkével. Reménykedik, hogy közösen sikerül olyan értéket teremteni, amely példa lehet más, hasonlóan elmaradott település számára is.

Fotó: Holzinger Géza

Egyre több látogató keresi fel a falut, és viszi hírét a bódvalenkei változásoknak.

A teljes cikket A Földgömb 2011/2-es számában olvashatja!