Az egyik a kelet-afrikai maszájok nomád törzse, a másik pedig az Indonéziában és Pápua Új-Guineán élő pápuák, az „emberevők”. Hazulról kérdezték is: milyen a koszt, ill. megvan-e még minden testrészem?... A rendkívül sablonos elképzeléseken és az információhiányból származó megbélyegzésen nem egyszerű változtatni, de a valós helyzetet mi sem szemlélteti jobban, mint amikor Delhiben indiai ismerősömnek meséltem a mai pápuákat sújtó európai tévhitekről azonnal közölte, hogy a pápuák lakóhelye helyett itt, a fővárosban könnyen megszervezheti, ha emberhúst szeretnék enni...

Nyugat-Pápua, Baliem-völgy, Wamena város szállodája

Valljuk be, azért döbbenetes látvány, amikor a hallba bejön egy meztelen bácsi! Egészen törékenynek tűnik: 150 cm és kb. 40 kg, a haja furcsa, afrikaiasan göndör és rasztásan összeállt, a homlokába húzva csirketollas fejpánt. A körben kifelé meredező tollak messziről töviskoszorú és klasszikus királyi korona bizarr keverékének tűnve napellenző gyanánt szolgálnak. Ezt és a micsodájára illesztett kotekát leszámítva teljesen csupasz. A koteka, ez a hosszú, vékony, kivájt tök viszont szilárdan rögzül… Két zsinór tartja: egy vastagabb a derékra illeszkedik, a másik, cérnaszerű pedig a herezacskó körül fut. Erős vesszőíj és nyilak egészítik ki felszereltségét — nagyon mosolyog. Fűből szőtt karkötőket, gyűrűket és agyarmedálokat árul. A szemembe néz hosszasan és kedvesen.
E végtelenül kedves, egyszerű, fizikailag és lelkileg is rendkívül közvetlen emberek között gyakran lehet olyan érzésünk, mintha nem is a múltban még a kannibalizmust is gyakorló bennszülöttekkel, hanem a hegyek és völgyek fura, meztelen kis manóival lenne dolgunk.

Most még elszigetelten...

Az óceániai Új-Guineán, a Föld — Grönland után — második legnagyobb szi­getén ma Indonézia és Pápua Új-Guinea osztozik. A jórészt a keleti hosszúság 141. foka mentén húzódó határt még a hollandok és az angolok jelölték ki 1895-ben, az egykori holland fennhatóságú nyugati részt azonban 1962-től az indonéz hadsereg szállta meg. Az 1969-től hivatalosan indonéz fennhatóságú szigetfelet (amelyet legáltalánosabban Nyugat-Pápuának neveznek) nagyjából 2,5 milliónyian lakják, többségükben pápuák, de jelentős a melanéziai és mikronéziai eredetű törzsek száma is. Az indonéz hódítás óta, az elmúlt 40-50 évben pedig egyre növekvő számú betelepülő (betelepített) érkezik a szigetre Ázsia felől.
A Baliem-völgy viszonylagos elzártságban, de a külvilág egyre fojtogatóbb gyűrűjében, a Nyugat-Pápua közepén húzódó, 1600 m-es magasföldön található. A térséget a nyugati civilizáció számára Richard Archbold zoológiai expedíciója fedezte fel 1938-ban, őt nemsokára aztán holland misszionáriusok követték. A központban, Wamenában templomok épültek, a népességszám gyorsan növekedni kezdett, ám még ma is jószerével csak repülővel lehet ide feljutni, légi szállítással épült ki minden, és ez kifejezetten meg is drágítja az életet. A turistaáradat érkeztét viszont egyelőre még korlátozza, de már épül az aszfaltút...

A klasszikus, gyalogos feljutás azonban nem kis kihívás. Néhány helyi még ma is megteszi a repülőgéppel 35 perces út két lábon járva nagyjából egy hónapos változatát! A terepviszonyok rendkívül nehezek, az utak gyenge minőségűek, gyakoriak a csuszamlások, sárfolyások, a szintkülönbségek pedig óriásiak.
A közel húszezres Wamena városka repülőterének aszfaltja olyan, mintha landoló csigaként a Trigana Air és a Mission Air légcsavaros utas- és áruszállító gépei húzták volna a fűbe maguk után. És a furcsa hasonlóságok ezzel még nem értek véget! Wamenát elérve mintha egy afrikai városba érkeznénk: széles utcák, fiatal, többnyire egyszintes vasbeton épületek, boltocskák mindenhol. Nagyvárosi piac, temető és templomok.
(A pápuák ma már elsősorban keresztények — a 2000-es felmérés szerint 54%-uk protestáns, 24%-uk katolikus —, de főként a tengerpartokon hódít az iszlám, és a helyi ősvallások is élnek még.) Különösen a piacon, majd a szélesebb völgysíkokon lehet furcsa érzésünk: első látásra a kelet-afrikai népek arcvonásai köszönnek vissza, sőt a bőr- és a hajszín, a göndörség és a testfelépítés is afrikai jellegű. A táj is megtévesztő: szavannás terepen járva mintha Kenyában, az esős évszak Masai Marájában lennénk. Csak az ottani megdöbbentően csillagos ég és az elképesztő arany-narancs naplemente nincs jelen, hiszen itt még a száraz évszakban is gyakran felhős az ég. [Viszont a hegyvonulatok csúcsmagassága is kelet-afrikai: a Puncak Jaya (korábbi nevén Carstensz Pyramid) mészkőtömb 4884 m-es csúcsa Óceánia legnagyobb kiemelkedése.]

Szöveg és kép: Kirschner Péter

A teljes cikket A Földgömb 2010/4-es számában olvashatja!