Az elmúlt néhány évben kialakult szokás – egyértelműen a polgári kamerák és ennek következtében az asztrotájkép-fényképezés fejlődésének köszönhetően –, hogy hazánk egyik legszebb agrár-csillagászati együttállását, a repcevirágzás és a Tejút-centrum együttes megjelenését lencsevégre kapják szemfüles fotósaink.
- Kapcsolódó termék: 235
Cholnoky Jenő sokat idézett mondása szerint: „…nem lehet jó geográfus az, aki nem tud rajzolni. Nem kell művésznek lennie – teszi hozzá –, nem is lehet, hogy minden tudósunk egyúttal művész is lehessen, de legyen művészi ízlése”. Cholnoky az 1896 és 1898 között megtett 6000 kilométeres kínai tanulmányútján is folyamatosan rajzolt. Meg akarta örökíteni mindazt a látványt, melyet a korabeli fotók nem adhattak vissza
A bakonyi kisfaluba, Bándra tartva jutott eszembe, hogy az Essegvár kiváló helyszín lenne az aktuális meteoreső fotózására. A tíz évvel ezelőtti Perseidák előjelei azonban nem sok jót ígértek. A raj legnagyobb aktivitása éppen a telihold napjára esett, amely garantáltan elnyomja a halványabb rajtagok látványát. Ráadásul a folyamatosan vonuló felhők is nehezítették a megfigyelést.
A földkéreg leggyakoribb ásványai a földpátok, melyek közül magasan kiemelkedik kékeszöld-zöld színével az amazonit. Az élénk színt sokáig az ásvány alacsony réztartalmának tulajdonították, ám későbbi kutatások kiderítették, hogy a kristályrácsba épült kis mennyiségű ólom- és víztartalom okozza a színt, és hevítéssel az ásvány kifakul. Az ólom sok esetben nem épül be az egész kristályba, így előfordulnak olyan példányok (általában ikerkristályok), melyekben a zöld és fehér „rétegek” ritmikusan váltakoznak.
A kontinens egyik legismertebb népcsoportja, akikkel a magyar utazók is gyakran találkozhatnak kenyai vagy tanzániai útjuk során. A közel 2000 évvel ezelőtt nyugatról keletre tartó, a mai Guineai-öböl menti országok térségéből induló bantuvándorlás eredményeként ma több száz népcsoport és törzs – köztük kikujuk, kalendzsinek, kambák, luók – keresi a békés együttélés lehetőségét Afrika igen gazdag természeti adottságú középső és keleti területén.
Az Antarktisztól 1000, Budapesttől 14 000 km-re, Dél-Amerika déli csücskében áll a kontinens egyik legkülönlegesebb városa, Ushuaia. A déli félteke Szibériájaként is emlegetik embert próbáló, zord időjárása, isten háta mögötti elhelyezkedése, valamint a fél évszázadon át működő, hírhedt fegyenctelepe miatt. Bájos és bizarr helyszín, amely épp „önazonossági válsággal” küzd: egyszerre törekszik argentin és antarktiszi identitásának erősítésére, ugyanakkor összehasonlíthatatlanul nemzetközi is







