A 19. század számos aranyláza sok távoli, ritkán lakott helyszín – például Kalifornia vagy épp Ausztrália – benépesülését ösztönözte. Az 1848-ban alig 1000 lakosú San Francisco a kaliforniai aranyláz eredményeként húsz év alatt százezres nagyváros lett, de hasonló karriert futott be az 1886-ban alapított dél-afrikai Johannesburg is. A kevés sikertörténet mellett jóval nagyobb a kudarcok száma, ezek nyomai pedig – többnyire – idővel eltűntek a kiürült vadonban...

Benin területét és lakosságát tekintve úgy 20%-kal nagyobb hazánknál. A népességszám viszont 30 éve még csak a fele volt az itthoninak... Különös nyugat-afrikai világ, ahol évszázadokig az önálló és erős hadsereggel rendelkező Dahomey Királyság uralta a térséget, mely maga is rabszolgákat tartott, és élénk emberkereskedelmet folytatott az Afrikából az Újvilágba rabszolgákat szállító európaiakkal, míg vészesen meg nem csappant a foglyul ejthetők száma. Így a Rabszolgapart csillaga leáldozott. Nem úgy az ezen a tájon gyökeredző vudu vallásé...

Brazília természetföldrajzáról elsősorban a nagyüzemi mezőgazdálkodás érdekében végzett esőerdőirtások, az intenzíven folyó bányászati tevékenység és a világ egyik leginkább semmibe vett környezetvédelme jut eszünkbe. Ha esetleg ennél sokkal mélyrehatóbb földrajzi ismereteink is vannak az országról, a brazil barlangok valószínűleg akkor is csak valahol a sor legvégén kullognak. Mi mégis ezek miatt keltünk útra, hogy részt vegyünk a Luzes na Escuridão (Fények a sötétben) barlangifotós-expedíción

A magyarországi horvátok több népcsoportra tagolódnak – más-más dialektust beszélnek, és a Kárpát-medencébe telepedésük is eltérő történelmi körülmények között zajlott.



A Mura menti horvátok szállásterület-tengelye a Nagykanizsát Szepetneken át Letenyével összekötő út mentén található, délről a Murával határolva. Ez, akárcsak a történelem során, úgy napjainkban is hat a tájhasználatra, illetve az anyaországgal való politikai, kulturális, társadalmi-gazdasági kapcsolataikra. Erről tanúskodik a horvát–magyar „interregprogram” jelszava is: „A folyók összekötnek és nem elválasztanak”.

„Áldott légy, Uram, s minden alkotásod,



Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,



Aki a nappalt adja



és aki reánk deríti a te világosságod.



És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes:



A te képed, Fölséges.



Áldjon, Uram téged Hold nénénk



és minden csillaga az égnek;



Őket az égen alkotta kezed fényesnek, drágaszépnek!”



(Assisi Szent Ferenc: Naphimnusz. Sík Sándor fordítása)

Melyik a fenntarthatóbb? Melyik a környezet- és természetbarát? Melyik segít a helyi közösségnek?



A paradicsommadarak Földünk legszebb madarai közé tartoznak, s főként Új-Guinea szigetén élnek. Közülük kettő Raja Ampat (Nyugat-Pápua) bennszülött faja. A Wilson paradicsommadár kizárólag Batanta és Waigeo szigetén, a tengerparttól távol, a magasabb térszíneken fordul elő. A sűrű dzsungelben csak hangja alapján lehet megtalálni, és mindössze három helyen leshetik meg a természetimádók. Közülük az egyiket én találtam...

A közelmúltban Ausztrália egyik rézbányájában érdekes, lencse alakú, égszínkék kristálycsoportokra bukkantak. A Malbunka-táró hófehér kaolinlencséiből csodálatos, csillogó azurit korongok láttak napvilágot, melyek hamar a gyűjtők kedvenceivé váltak.

Kréta szigete nem szűkölködik festői tájakban. Elunda öble a szikrázó, türkizkék tengerrel és az olajfaligetekkel gyakran szerepel utazási irodák kedvcsináló katalógusaiban. Ahogy a busz elhagyja az egymás mellett sorakozó luxusszállók zárt komplexumait, és megérkezik Plaka hangulatos kis kikötőjébe, az összkép változatlanul harmonikus. Amint azonban a turista felszáll a kishajóra, komor, kopár szigetet lát maga előtt: Szpinalongát, a leprások szigetét. Az égbe meredő romok és a süvítő szél valóban hátborzongató érzést keltenek. A sziget ugyanakkor nemcsak a katasztrófaturisták számára tartogat érdekességeket