Már több mint 10 éve mérjük megszakítás nélkül (óránként) a hőmérsékleti és nedvességviszonyokat a Száraz-Andok óriásvulkánján, az Ojos del Saladón és tágabb környezetében. A milliószámra begyűjtött adatok sok alapkérdésünkre válaszoltak, de ahogy ez lenni szokott, minél többet tudunk e helyszínről, minél inkább eltüntetünk egy fehér foltot, annál nagyobb számú még finomabb és összetettebb kérdés merül fel a klímaváltozás következményeiről. Tehát maradunk, dolgozunk tovább, de ezzel együtt nézzünk meg néhány fontos alapkérdést és az eltelt évtized során kapott választ!

A Föld külső erői által uralt felszíni környezethez képest barlangjaink jóval védettebbek, ám ennek ellenére a külvilágban zajló folyamatok itt is éreztetik hatásukat. A civilizációs környezeti ártalmak ijesztő mértékű növekedése, a természeti erőforrások kizsákmányolása, a föld, a vizek és a levegő tudatlanságból és gondatlanságból eredő elszennyezése barlangjainkban is érzékelhető, ám a klímaváltozás barlangi környezetre gyakorolt hatásának befolyásolására nincs eszközünk

Ma már nehéz a klímaváltozásról és az ahhoz való alkalmazkodásról úgy írni, hogy átlépje az ingerküszöböt, hiszen évek óta egyre erőteljesebben halljuk, hogy itt van a nyakunkon! Az élelem, a természet, a mezőgazdaság mind-mind veszélybe került! De mi a helyzet a városi környezettel és a benne élők esélyeivel, lehetőségeivel?

1987-ben érettségiztem, éppen abban az évben, amikor az ENSZ Gro Harlem Brundtland vezette szakbizottsága elkészítette a „Közös jövőnk” című jelentését. Az azóta eltelt három és fél évtizedben temérdek üzemanyagot használtak el azok a járművek, amelyek a turizmus fenntarthatóságával foglalkozó konferenciákra szállították a résztvevőket

A 2022-es év katasztrofális szárazsága nyomán újra kell gondolnunk a vízhez való viszonyunkat. Az elmúlt száz évben a hazai vízgazdálkodás a vízre mint potenciális veszélyforrásra tekintett, ami ellen védekezni kell. Az árvizek pusztító erejükkel veszélyt jelentenek az emberi életre és javakra, a szántóföldeket elborító belvizek pedig a mezőgazdasági kultúrákra hatnak károsan. A zöldszervezetek és a kutatók is egyre hangosabban hívják fel a figyelmet arra az ellentmondásos helyzetre, miszerint veszélyforrásként kezelünk egy egyébként értékes természeti erőforrást...

Széchenyi István törekvése ma is aktuális. De honnan tudjuk, hogy gyorsan változó világunkban mi avult el és mi nem? Mit folytassunk úgy, ahogy eddig,



mit hagyjunk el és mit innováljunk?

Bemegyek a könyvesboltba és az eladó felé fordulok: arra kérem, segítsen, a klímaváltozásról szóló könyvet keresek! Egy pillanatra megtorpan, majd elindul a polcok között. Hátrafordul, és megkérdezi, hogy szakkönyvet keresek-e vagy sci-fit? Én is elbizonytalanodom. – Sci-fit – válaszolom végül. – Inkább mutassa mindet! – gondolom meg magam...

Nem véletlen, hogy a magyar vegetációkutatás hőskorának nagy botanikusai, Fekete Gábor és Jakucs Pál 1956 nyarán Románia Fekete-tenger melléki dombvidékén, Dobrudzsában keresték a Pannon sztyeppvegetáció kapcsolatait. Eddig nyúlik a Kelet-Európában összefüggő, zonális sztyeppnövényzet. Sok sztyeppi növény- és állatfaj itt éri el elterjedésének nyugati határát, ugyanakkor sok más faj a Kárpátok gyűrűjét délről megkerülve, a Duna mentén felszakadozva a Kazán-szoroson át juthatott el a Kárpát-medence belső területeire

Ha a napjainkban zajló globális melegedés tetteseit kell megnevezni, a vulkánkitörések elsőre kézenfekvő gyanúsítottak. Ám az ipari forradalom kezdete óta légkörbe került, emberi tevékenységből származó és vulkanikus szén-dioxid mennyiségét összevetve az utóbbi csupán kb. 1%-át adja az előbbinek a NASA szerint. Azaz: nem megalapozott kizárólag a vulkáni működés számlájára írni az elmúlt 150 évben tapasztalható globális felmelegedést...

Az európai hegyvidékek gazdag élővilágú erdőrengetegeinek jellegzetes énekesmadara a kis légykapó (Ficedula parva). Ez a hazánkban már alig megtalálható – épp ezért fokozott védettséget élvező – madárfaj helyzete a környező országok középhegységeiben sem mindenütt rózsás