A jóféle sáfrány (Crocus sativus) legendás növény. Szárított bibéje évezredek óta a keleti konyhák elmaradhatatlan, de „aranyáron” kapható fűszere. Feltehetően Kis-Ázsiából származik, de a Közel-Keleten már 4000 éve is ismert volt. Európában feltehetően a keresztes háborúk során vagy a mórok révén terjedt el. Hamarosan a középkor kedvelt fűszerré vált, sok ételt színeztek és ízesítettek vele. Első magyarországi említése 1429-ből származik, s főleg a 17–18. században volt népszerű. A felvidéki Trencsén, Nyitra és Turóc vármegyékben sáfránytermesztéssel is foglalkoztak, ahonnan a házaló sáfrányos tótok, a safranyikok hordták szét az országban. A jóféle sáfrány termesztése és a fűszer előállítása rendkívül munkaigényes folyamat, hiszen csak a fonalasan elágazó, sárga bibéit használjuk. Az arab eredetű sáfrány szó is sárgát jelent (eredetileg: assfar, safahran, zafran). A sáfrányt a magyar konyhából a paprika elterjedése és az ezzel bekövetkező ízlésváltozás szorította ki. A jóféle sáfrány ősszel virágzik, szemben a tavasszal virágzó hazai fajokkal. A tavasszal virágzó sáfrányok dísznövényként is rendkívül népszerűek

Európa nagyvárosaiban – legalábbis azok történelmi negyedeiben – Budapesthez hasonlóan egyre öregedő, egyesített csatornahálózat szolgál a közterületeken összegyűlt csapadékvíz elvezetésére, amely végső soron a szennyvízhálózatba kerül. Az intenzív városiasodás, illetve az egyre hevesebb esőzések miatt megnőtt vízmennyiséget azonban a rendszer már képtelen kezelni. Nemcsak pénz nincs az átépítésére, de hely sem, hiszen lábunk alatt egy hihetetlenül bonyolult közműhálózat húzódik. Most az elmúlt években kulcsfontosságúvá váló szivacsváros-koncepció emblematikus európai példáinak nyomába eredünk...

Van egy természet és ember alkotta tájképi kert a Szamos folyó mára megboldogult árterén, mely hosszú története során folyamatosan idomult; földanya kénye-kedvéhez, nemesek tájformáló törekvéseihez, vagy éppen a természetvédelem szigorához. Park? Erdő? Netán kert? Nézőpont és időpillanat kérdése...

Belfast belvárosának otthonosan zugos kocsmái, nyüzsgő boltjai és pezsgő kulturális élete magával ragadja a látogatókat. De sokkal inkább a múltja jelent maradandó élményt az utazók számára: az a közelmúlt, ami erőszakos eseményektől, az ír nacionalisták és a brit unionisták szembenállásától terhelt. Meghatározva a jelent is – és a városban lépten-nyomon ennek bizonyítékaiba botlunk. A két közösség mai napig falakkal elválasztva, szegregáltan él, a látképet pedig a helyiek készítette politikai falfestmények tarkítják – határozott útbaigazításként az odatévedőknek...

Amikor még 2018 tavaszán munkatársaimnak először említettem katalóniai utazásom ötletét, ugyanolyan elkerekedett szemmel néztek rám, mint amikor egy évtizeddel korábban Bosznia vagy Albánia nevét kimondtam. A rendszerváltozáskor egyetemista voltam, így van megélt tapasztalatom a diktatúráról, ezért úgy gondoltam, tudom, mire számíthatok, amikor közel egy évvel a levert függetlenségi mozgalom után a spanyol uralom alatt élő Katalónia földjére lépek…

2023. szeptember eleje Koszovó tetején, a Sar-planina mészkővidékén. A 2658 m-es fő- és egyben határcsúcson, a Velika Rudokán is eszünkbe jut a szomszédos Észak-Macedónia 40-50 km-re fekvő mai fővárosát 60 éve sújtó, romba döntő földrengés. A 6,1-es rengésben ezernél is többen haltak meg, a több százezres város házainak óriási része pusztult el. Alighanem itt fönn, a végtelen legelőkkel borított hegységben is érezhető volt. Majd, ahogy ereszkedünk, lesz térerő, és jön a hír: épp a marokkói Magas-Atlasz vidékén pattant ki a Richter-skála szerinti 6,8-as földrengés! Ahová a következő hónapban igyekszünk...

A perkupai madárgyűrűző táborban találkoztunk először a Carcassone elnevezésű stratégiai társasjátékkal. Ezt követően családi szokássá vált a „carcassonézés”. Évekkel később egy pireneusi kirándulás során szembesültünk azzal, hogy Franciaországban a spanyol határtól mintegy 150 km-re van egy ilyen város. Sőt! A kontinens egyik legnagyobb vára is itt található, mely 1997-től a világörökség része! Természetesen felkerestük...

Évente átlagosan egy hazai asztrofotós-expedíció indul a déli féltekére. Az úti cél legtöbb esetben a Namib-sivatag pereme, a Khomas-felföld, egy száraz, szavannás fennsík, melynek átlagos tengerszint feletti magassága 1700 méter. Ideális hely a csillagászat kedvelőinek, ugyanis a Föld egyik legritkábban lakott országában elenyésző a fényszennyezés, stabil az időjárás, és ami a legfontosabb, az égbolt hazánkból sosem látható része kapható távcsővégre.