Kékes színekben tündöklő, monumentális jégoszlopok, víztiszta jégcsapok, fagyosra dermedt jégfolyók, meredek jégfalak. A barlangokban felhalmozódó és egész éven át megmaradó jég viszonylag ritka jelenség, mivel több tényező együttes előfordulása szükséges ahhoz, hogy mindez létrejöhessen...
Július a nyár közepe. Bár ebben a hónapban mát túl vagyunk a nyári napfordulón, és a napok már elkezdenek rövidülni, de ebből szerencsére még nem sokat érzünk.
Már számtalanszor ütköztem a gyanút keltő megérzésbe, hogy az egyébként művelt, tájékozott, főleg fővárosi beszélgetőpartnerem nincs tisztában azzal, hogy az „őzike” megnőve nem válik szarvassá. Sőt, arról sincs fogalma, hogy a hazai erdőkben egyáltalán milyen állatok élnek... Kik és hogyan...
Május Maia görög isten római megfelelőjéről kapta a nevét, aki a mitológiában a termékenységért felelt. Nem is kérdés, ha egy hónapnak ő lehet a névadója, akkor az csak a május lesz.
Április a tavasz közepe. Félúton járunk tél és nyár között, és valahogy ez a hónap évről évre emlékeztetni akar arra, hogy mi volt télen, és arra is, mi várható nyáron.
A meteorológiai tél február végén véget ér. Véletlenül sem szerettem volna, hogy az első mondat rímeljen! Véletlen, de az már nem, hogy időnként csalódunk a naptár szerinti tavasz kezdetében. Ha csak átmenetileg is, márciusban a tél még gyakran visszaköszön – máskor meg már a hónap elején valódi...
„Most tél van és csend és hó és halál”
Vörösmarty Mihály szavai igen találóan festik le a télközepi hangulatot. Lássuk be, hogy nem ez az év legnépszerűbb időszaka! Az ember persze keresi e hónapok szépségét is, de azért – főleg az ünnepek után – mindenki elkezdi visszaszámlálni...
„Végre megérkeztünk arra a földre, ahol a megújuló energiában bízva építik a jövőt!” A közösségi médiába ezt az üzenetet posztoltuk ki elsőként, hiszen körülöttünk a rendületlenül dolgozó szélturbinák és napenergiás rendszerek tucatjai hirdették: ez itt Dánia, a fenntartható energiagazdálkodás...
A november a halál hava. Nem csupán azért, mert ez az a hónap, ami a halottak napjával indul, hanem azért is, mert ebben az időszakban már végleg megadja magát a természet. Téli álomra szenderül minden erre képes lény – legyen az tölgyfa vagy épp barnamedve.
...de nevezzük csak „esernyő” évszaknak… Nem mintha bármiért is panaszkodnék, de két napja úgy ömlik az eső, mintha dézsából öntenék. Igazából még ki sem tudtam nagyon menni a lakásból bőrig ázás nélkül, amióta megérkeztem Tajvanra.
Már háromszor jártam fönn a csúcson az előző években, de ez a mostani menet a legkimerítőbb. Pedig alig havas a hegy, a szél is gyenge, és itt, 6800 méteren nincs hidegebb mínusz 10 foknál. Nyilván visszaüt, hogy nem „csak” felmegyünk egy hegyóriásra, hanem közben hosszasan dolgozunk...
