– Annyi holttest volt lefektetve a volt akkumulátorgyárban, hogy teljesen befedték a padlót. Sorokba rendezve, rendszerbe rakták a maradványokat. Az órájáról azonosítottam, és csak hinni tudok benne, hogy ő volt az. Mielőtt kivégezték volna őket, mindenkitől elvették a személyes tárgyait, hogy később senkit se lehessen felismerni.

Most egy városszéli temető őrzi a modern kor egyik legszörnyűbb népirtásának mementóját. Hosszú sorokban fehér fejfák világítanak, ameddig a szem ellát. Még ma is friss sírokkal találkozhat az ide látogató, a temetések azóta is zajlanak. 8700 bosnyák férfit és fiút végzett ki a Szerb Köztársasági Hadsereg, Ratko Mladić tábornok parancsára. Ennyi embert újratemetni technikailag is nehéz, évtizedes munka. 2015-ben 136, újonnan azonosított holttestet temettek el a vérengzés 20. évfordulója alkalmából.
A II. világháború óta Európában ez volt a legvéresebb tömegmészárlás. A Hágában működő Volt Jugoszlávia Nemzetközi Bűnügyi Bírósága egyhangú határozata alapján az elkövetők különleges szándéka (dolus specialis) miatt a srebrenicai mészárlás népirtásnak minősíthető.

Theodor Meron bíró szerint:
„A boszniai szerb erők népirtást követtek el, amikor a boszniai muszlimok, azaz a bosnyákok megsemmisítésére törekedtek. Céljuk a Srebrenicában élő negyvenezer boszniai muszlim kiirtása volt: egy olyan népcsoporté, amely az egész boszniai muszlim közösséget szimbolizálja. A férfi muszlim foglyokat, katonákat, civileket, időseket és fiatalokat megfosztották minden személyes tárgyuktól, azonosításra alkalmas iratuktól, majd előre megfontoltan és módszeresen kivégezték őket, pusztán a hovatartozásuk alapján.”
– Sokunkat megerőszakolták, miután a férfiakat meggyilkolták – beszél megdöbbentően nyíltan az őt ért sokkról egy negyvenes éveinek közepén járó asszony, aki azóta már Szarajevóba költözött. – Terhes lettem valamelyik szerb katonától, de a harmadik hónapban elvetéltem, valószínűleg a háborús trauma miatt, de ismerek olyan nőt, aki megszülte az így fogant gyerekét. Hogyan nézel egy életen át így a „méhed gyümölcsére”?

Szervezett etnikai tisztogatás

1992. április 6. másnapján, miután az Európai Unió és az Egyesült Államok is elismerte a független Bosznia-Hercegovinát, a térség irányításáért heves harcok törtek ki az itt élő három népcsoport: a bosnyákok, a horvátok és a szerbek között. Az egykori Jugoszláv Hadsereg támogatását élvező, így nyomasztó túlerőben lévő boszniai szerbek stratégiája a szerbek által lakott területek védelme volt. A mai etnikai határt többé-kevésbé követő egykori frontvonal nagyon hamar kialakult. A szerbek által felügyelt térség Bosznia szerbek lakta területeinek nagy részét foglalta magában. Ugyanakkor az ország keleti részében igen jelentős volt a muszlimok és szerbek által vegyesen lakott területek kiterjedése is. Az itteni városok muszlim enklávéi (Zvornik, Goražde, Srebrenica) megsemmisítésének szándékával vívták a legvéresebb összecsapásokat a szerbek és a bosnyákok.

Fotó: Kálló Péter
Muszlim temető Srebrenicában, ahol még nem fejeződött be a mészárlás áldozatainak a temetése. Hivatalosan 8700 meggyilkolt muszlim férfit és fiút tartanak nyilván, de e szám folyamatosan emelkedik, mert még napjainban is találnak új tömegsírokat

A boszniai szerb csapatok Ratko Mladić vezetésével és a szerbiai kormányfő, Szlobodan Milosević támogatásával szisztematikus etnikai tisztogatásba kezdtek. A céljuk az volt, hogy a szerb többségű területeken írmagja se maradjon a bosnyákoknak, a módszerük pedig: miután elfoglaltak egy-egy települést, a muszlimok házait felgyújtották, porig rombolták, a lakosokat pedig vagy deportálták, bebörtönözték, vagy megölték.
Srebrenica magas hegyekkel körülölelt, álmos település, melyet az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1993 áprilisában „biztonságos területté”, védett övezetté nyilvánított. 400 holland békefenntartó „őrizte” a rendet. A védett zónában tartózkodók joggal érezhették magukat biztonságban, ám a holland katonák számtalan hibát és vétséget követtek el, melyek miatt később, 2013-ban – holland bíróság előtt – háborús bűnök elkövetéséért kellett felelniük.
A létrehozott zóna földrajzilag valójában védhetetlen volt, biztonsági szempontból pedig nem felelt meg a követelményeknek. Az ott állomásozó békefenntartók falrajzaiból pedig következtetni lehet a haderő komolytalanságára. Itt született az a közfelháborodást keltő graffiti is, mely egy nő eltorzított skiccét ábrázolta, alatta pedig a felirat: „A bosnyák nők bajszosak és büdösek”. Ez később a kialakult helyzet szimbólumává vált.
Srebrenicában tartózkodott Naser Orić is, a boszniai hadsereg parancsnoka, akit a bosnyákok egy része mind a mai napig hősként ünnepel. A szerbek által körbevett enklávéba ékelődött bosnyák hadsereg az ő vezetésével védte magát a térségben. Orić 1992-ben a Zalažje, Lolici és Kunjerac falvakban zajló harcok során kegyetlenül kivégeztetett három szerb hadifoglyot, emiatt a szerbek feljogosítva érezték magukat a bosszúra. Ez alapozta meg a srebrenicai mészárlást.
Naser Orićot a hágai bíróság idén háborús bűnök vádjával ítélte el.

Fotó: Kálló Péter
A Magyar Hadsereg békefenntartó erői. A misszió küldetése a katonai jelenlét, illetve konfliktus esetén a gyors beavatkozás lehetősége

A pár száz könnyűfegyverzetű holland katona nem volt képes ellenállni a jóval erősebb, Ratko Mladić tábornok vezette szerb erők támadásának, s 1995. július 11-én átadta nekik a menekültekkel zsúfolt települést. A kivégzések és kegyetlenségek gyakorlatilag a békefenntartók szeme előtt zajlottak, majd az egyezség szerint Mladić összetűzés nélkül engedte eltávozni a 400 fős egységet. Az egykori holland békefenntartók számára Srebrenica egyet jelent a kudarccal, a bűntudattal, harmadrészük mai is poszttraumás stresszben szenved. Sokak szerint az ENSZ háborús tevékenysége ezáltal vált komolytalanná, vesztette el hitelét, melyet az azóta eltelt 20 év sem tudott igazán begyógyítani.