Vannak azonban olyan szolgáltatások, melyeket nem az embertársaink, hanem a természet, a körülöttünk előforduló élőlények nyújtanak számunkra. Mi lenne, ha máról holnapra eltűnnének e szervezetek? Sokáig magától értetődőnek vettük, hogy a talajlakó élőlények elbontják a szerves hulladékot vagy a méhek beporozzák a gyümölcsfákat. Ezért semmiféle ellenszolgáltatást nem kérnek, lényegében ingyenmunkások.

Fotó: Jakab Gusztáv
A nagy bajuszú méh hímjei feltűnően hosszú csáppal rendelkeznek

A beporzószervezetek fogyatkozására már évtizedekkel ezelőtt figyelmeztettek a kutatók. Egy 2017-es tanulmány azonban óriási visszhangot váltott ki: ebben Németország 63 természetvédelmi területén becsülték meg a repülő rovarok biomasszájának alakulását. A fogyás a megelőző 27 évben mintegy 73 százalékos volt, ami különösen annak fényében aggasztó, hogy eddig sértetlennek gondolt természetes ökoszisztémákat vizsgáltak!

Míg a természetes ökoszisztémákban csak halvány elképzeléseink vannak arról, hogy a vadon élő növényfajok szaporodási sikerét hogyan befolyásolja a beporzók fogyása, addig a mezőgazdasági területek termésmennyiségein már egyértelműen mutatkozik a beporzószervezetek hiánya. Gazdasági növényeinket eltérő mértékben érinti a jelenség: élelmiszernövényeinknek kb. egyharmada van veszélyben! Gabonáink ugyan szélbeporzásúak, viszont a hüvelyesek (bab, borsó), a zöldségfélék (paprika, uborka) és a gyümölcsök (alma, cseresznye) a beporzók szolgáltatásaira szorulnak.

Fotó: Jakab Gusztáv
Vérpettyes csüngőlepke a védett fűzlevelű ökörszeme

A leggyakoribb beporzórovarok a méhek, a bogarak, a legyek és a lepkék. E csoportok nagy fajszámmal népesítik be a legkülönbözőbb éghajlatú területeket. Csak a méhféléknek mintegy 20 ezer faja él! Ezek az élőlények látszólag egyszerű munkát végeznek, eljuttatják a virágport az egyik virág porzójáról a másik virág bibéjére, lehetővé téve ezzel a megtermékenyülést. Cserébe a virágporból és a nektárból gyűjthetnek, fogyaszthatnak. Azt, hogy milyen hatalmas munkáról van szó, jól mutatja, hogy precíz megfigyelések és számítások alapján 1 kg méz elkészítéséhez a háziméhek félmillió alkalommal repülnek ki a kaptárból, és annyit repülnek, hogy hétszer is körbejárhatnák a Földet! Nem véletlenül tartják őket a leghatékonyabb beporzóknak! Hogyan tudnánk pótolni a szolgáltatásaikat?

Kínában kézzel próbálják beporozni a gyümölcsfákat, máshol pedig drónokal kísérleteznek. De milyen költséggel fog ez járni? Mennyivel fogja ez megemelni az élelmiszerek árát? És nem utolsósorban: nagyon szomorú lenne, ha nem gyönyörködhetnénk a beporzószervezetek szorgos munkájában!

Fotó: Jakab Gusztáv
Háziméh porozza be a fokozottan védett gyapjas gyűszűvirágot

Vajon mi lehet az oka a rohamos fogyatkozásnak és mit tehetünk ellene? Az ember környezete egyre sterilebbé válik, kevés a hely a rovaroknak a fészekrakásra, fogynak a virágok, és mind közül talán legfontosabb probléma a toxikus vegyszerek kontroll nélküli használata. Nem kedvez a mezőgazdaság átalakulása sem: a nagytáblás szántóföldeken egyszerre hatalmas területeken virágzik egy-egy növényfaj, majd hónapokig nincs semmiféle táplálék a rovarok számára.

De hogyan segíthetünk a beporzórovaroknak? Ha van kertünk, ültessünk virágokat, és engedjük át a kert egy részét a rovaroknak: pár négyzetméternyi lenyíratlan pázsit a virágzó kétszikűekkel már nagy segítség lehet. Ugyanígy a városi parkokban is ki lehet alakítani vadvirágos, kaszálatlan részeket. Készíthetünk rovartanyát, sok-sok üreggel, amiben a magányosan élő fajok fészkelhetnek vagy áttelelhetnek. De a legfontosabb, hogy kerüljük a toxikus növényvédő szerek szakszerűtlen használatát, és a döntéshozóknál is szorgalmazzuk a méhekre veszélytelen vegyszerek előnyben részesítését!

Fotó: Jakab Gusztáv
Kétöves karcsúcincér táplálkozik a fokozottan védett magyarföldi husángon