Karácsony előtt megtelt a közösségi média a magasabb hegyeinkben kialakult zúzmarás köd képeivel. Vastag zúzmara és jég borította be a Visegrádi-hegység, a Börzsöny és a Pilis 600 méter feletti csúcsait, igazi jeges mesevilágot varázsolva a hegyekbe. Kirándulók ezrei voltak kíváncsiak a látványra, hiszen az alacsonyabb régiókban híján voltunk a télies hangulatnak. Érthetően a természetfotósok is megszállták a területet, én azonban ebben a fagyos és látszólag élettelen környezetben is az élet nyomait kerestem. A legkülönlegesebb látványt a jégbe zárt mohák nyújtották.
Az állatvilágban és a gombák között is vannak kifejezetten fagytűrő, „téli” fajok, a növények többsége azonban kerüli a fagyot, hiszen anyagcseréjükhöz és szaporodásukhoz is magasabb hőmérsékletet igényelnek.
Nem így a mohák, amik nemcsak túlélik a fagyot, de növekednek is télen!
Mi teszi lehetővé, hogy ilyen jól alkalmazkodjanak a fagyos környezethez? A mohák alacsony párnákat vagy szőnyegszerű bevonatokat alkotnak, amelyek eleve védetté teszik őket a metsző-jeges széltől. Kevés fényt igényelnek, kisebb fényintenzitásnál is képesek fotoszintetizálni, ami lehetővé teszi számukra, hogy télen vagy sarkvidéki területeken is gyarapodhassanak. A virágos növények a telet inaktív állapotban vészelik át, lehullajtják a leveleiket, vagy teljesen elpusztulnak a föld feletti részeik.
Még a hidegtűrő virágok is kénytelenek életciklusukat az évszakokhoz igazítani. A mohák ezzel szemben – bár igencsak lassan –, de télen-nyáron növekednek. A fagypont alatti hőmérséklet mindenesetre a mohák ivaros szaporodását is gátolja, de ezt hatékony vegetatív szaporodási módok sokféleségével kompenzálják, például apró sarjmorzsákat fejlesztenek vagy a letörő leveleikből is képesek új növényt létrehozni.
A mohák fagytűrése szoros kapcsolatban áll a kiszáradástűrésükkel.
Normális esetben, ha egy növény kiszárad, akkor elpusztul. Nem így a mohák! A fagyási folyamat során a sejtjeikben nem alakulnak ki jégkristályok, hanem lassan kiszáradnak, a sejttartalom pedig cukros állapotú masszává alakul, ami lecsökkenti a fagyáspontot.
Olvadáskor a növény gyorsan visszaszerzi víztartalmát és újraindítja az anyagcseréjét. A mohák olyan hatékonyan alkalmazkodtak a fagyott állapothoz, hogy akár hosszabb ideig is képesek azt túlélni. Néhány éve igazi szenzáció volt, hogy egy 1500 éves antarktiszi jégmintából kiszabadított mohanövényt sikerült a kutatóknak feléleszteni!
További fotókért: https://www.facebook.com/Drgusztavjakabnaturephotograpy/
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
