Épp az élővilág két paránya látható egy képen. A gyökértelen vízidara (Wolffia arrhiza) a világ legkisebb virágos növénye – bár virágozni csak kevesen látták, inkább csak ivartalanul szaporodik. Az egész növény egy mindössze 1-1,5 mm átmérőjű, zöld gömböcske, a vele együtt élő apró békalencse (Lemna minor) hozzá képest komoly méretű növénynek látszik. A vízidarának még gyökere sincs, de hínárként amúgy sincs rá különösebben szüksége, hiszen a tápanyagokat az egész testfelszínén képes felvenni.

Fotó: Jakab Gusztáv
Ujjhegynyi állomány Akár több tucat vízidarapéldány is kényelmesen elfér az ember ujjhegyén. A nagyobb növény az apró békalencse
Fotó: Jakab Gusztáv
A vízidara Magyarországon viszonylag ritka növény, az Alföldön mocsarakban és holtágakban szórványosan találkozhatunk vele, de előfordul a Kis-Balatonban is. Őshonossága vitatott, a vízimadarak minden bizonnyal hozzájárulnak terjedéséhez, melyeknek lábára-tollazatára tapadva nagyobb távolságokra képes eljutni. Elterjedésének súlypontja a trópusi területekre esik.

Délkelet-Ázsiában khai-nam (vízitojás) néven élelmiszerként hasznosítják.

Ott olyan gyorsan szaporodik, hogy saját tömegét képes akár négy nap alatt megduplázni!

Hazánkban, mérsékelt éghajlaton, ilyen döbbenetes ütemű szaporodása kizárt. Érdemes megemlíteni a vízben lévő apró, gyöngyszerű képleteket is, melyek egy vízipáfrány, a rucaöröm (Salvia natans) egyharmad milliméteres makrospórái.

A kezdőképen látható másik parány a vízi ugróvillás (Podura aquatica). Ez az apró ízeltlábú tavasszal gyakran ellepi a nyugodt vízfelszíneket, ahol birkanyáj módjára csoportosan „legelészik”. Az ugróvillások a víz felszínén összegyűlő szerves anyagot fogyasztják, például a lehulló virágport. Mérete az 1,3 mm-t is elérheti. Nevüket a potrohuk alatt elhelyezkedő ugróvillájukról kapták, amivel testméretükhöz képest hatalmasat képesek szökellni, amikor veszélyben érzik magukat.

Fényképünk Szarvas közelében a Körös-ártérben készült.