Ha a 33-as főúton közlekedve Tiszafüred és Debrecen között megállás nélkül áthaladunk hazánk első nemzeti parkjának közepén, nem fogunk sokat látni a füves mezőség változatos növény- és állatvilágából. Régi igazság, hogy e tájhoz le kell hajolni, hogy igazi szépségét megláthassuk...

A karsztok olyan, sajátos formakinccsel rendelkező területek, ahol a felszínfejlődést elsősorban a kőzetek víz általi oldhatósága határozza meg. Ebből következően kialakulásuk egyik alapfeltétele a jól karsztosodó kőzet, zömmel mészkő vagy dolomit. Persze, ha a felszínre hulló csapadékvíz és a felszín alatti erózió sókőzetekkel vagy gipsszel találja szemben magát, a könnyű, sőt gyors oldhatóság itt is csodás karsztjelenségeket hoz létre

A fluoritot, a képen szereplő ásvány halványzöld „főszereplőjét” már részletesen ismertettük a Földgömb 2018/áprilisi számában. A 2018-as év ásványa mellett a képen szereplő példányt ugyanakkor egy másik, már szintén bemutatott ásvány, a kalcit sárga kristályai teszik tökéletessé. Bár a képen szinte elbújnak, mégis meg-megcsillannak a kompozíciót finom hintésként díszítő pirit tizedmilliméteres, ötszög-tizenkettes (pentagondodekaéderes) kristályai. A negyedik ásvány pedig – ami az egész kompozíció alapjául szolgál – nem más, mint a 2017-es év ásványa, a kvarc milliméteres, fehér-átlátszó kristályai.

A rövid, ám meredek, az Alföldhöz szokott tüdőt megtréfáló hegymenet végén méltó a jutalom: alattunk kristálytiszta vizű tavacskára és vaskos vulkáni sziklatömegre vigyáz a felhagyott bánya csendje. Ahogy a szédítő sziklaperemről elkanyarodva megkerüljük a hegyet, lábunk alatt hol törésvonal, hol államhatár. Sorsukra hagyott szőlőtőkék, gyümölcsfákkal tűzdelt erdő, sziklagyep és határőrök vigyázó szeme gondoskodik az utánozhatatlan atmoszféráról. Keserédes múlt és biztató jövő...