Amikor október elején Armando Broja a félpálya közepén átvette a labdát és nagy rössel megindult a magyar kapu felé az ürességtől kongó Puskás Arénában, sokak fejében felvillanhatott a szeptember végi első meccs 87. perce, amikor az angol Southampton csatára egy jól irányzott lövéssel eldöntötte az albániai találkozót, lehűtve ezzel a katari világbajnoki szereplésről álmodozó magyar szurkolók reményeit. Broja Budapesten is betalált: 1–0 lett a Sasoknak, ami azt jelentette, hogy a selejtezőcsoportban egyetlen árva pontot sem sikerült begyűjteni a megszerezhető hatból az éveken át lesajnált albán válogatottól.

Főhadiszállás – A csapat egykori bajnokáról, 11-szeres válogatott labdarúgójáról, Skënder Haliliről elnevezett komplexum a KF Tirana edzőközpontja. Itt edzenek az utánpótláscsapatok és a felnőttek, sőt időnként edzőmeccsek helyszíne is

Fotó: Fekete István

Magyar vándormadarak

Pedig az albán bajnokság finoman szólva sem tartozik Európa élvonalához. A nemzeti ligák erősségéről árulkodó UEFA-rangsor szerint a 43. az 55 bajnokság közül (a magyar 28. ezen a listán). Sokat elmond a balkáni ország klubcsapatairól, hogy a nem túl acélos északír, litván vagy épp luxemburgi bajnokság is erősebb az albánnál! A válogatott gerincét így elsősorban a külföldi topligák játékosai alkotják – a legtöbben az olasz bajnokságban lépnek pályára.

De vajon milyen körülmények között edzenek és játszanak maguk az albán csapatok?

Első állomásunk a főváros, Tirana, azon belül is a KF Tirana legendás alakjáról, Skënder Haliliról elnevezett labdarúgó-akadémia. A felnőtt csapat a szépen felújított, közeli Selman Stërmasi

Generációk – Az albán utánpótláscsapatok nem igazán tudják megközelíteni a válogatott sikereit. A 21 éven aluliak például mindössze egyszer, 1984-ben jutottak ki az Eb-re

Fotó: Fekete István

Stadionban, olykor az ultramodern Air Albania Stadionban játssza hazai mérkőzéseit.

A kisebbek éppen egy hangárszerű létesítményben nyújtanak, a nagypályán pedig az U21-es csapat edz – a kissé ütött-kopott komplexumnak a hirtelen leszakadó ég még komorabb hangulatot kölcsönöz. A fényképezőgép láttán többen is pózba vágják magukat az edzés kellős közepén – a külföldi újságíró fehér hollónak számít errefelé.

A magyarokhoz azonban már hozzászokhattak a csapatnál. A klub első külföldi edzője ugyanis Samo Singer volt, aki Singer Sándor néven látta meg a napvilágot.

2000-ben pedig egy fél szezonon keresztül a Temesvári Miklós–Dzurják József-páros ült a tiranai csapat kispadján. De nemcsak magyar edzők, játékosok is próbáltak szerencsét a klubnál: Kenesei Zoltán például három idényt húzott le az albán bajnokságban, sőt volt idő, amikor egyszerre négy magyar légiós is erősítette a kék-fehéreket!