Az persze igaz, hogy ha Földünk kísérőjén van is víz (vagyis inkább jég), az csak a felszín alatt, kis mennyiségben lehet jelen, számunkra szinte láthatatlan módon. Ám ettől még mind a Naprendszerben, sőt a kozmosz távoli szegleteiben is találhatunk vizet. Más kérdés, hogy e vízkészlet nem éppen a számunkra megszokott formában van jelen.

A kozmosz vízjelenlétén tulajdonképpen nincs semmi csodálkoznivaló. A világmindenség leggyakoribb elemei a hidrogén, a hélium és az oxigén (ebben a sorrendben). Ebből lehet sejteni, hogy a hidrogén és oxigén találkozásából megfelelő körülmények között könnyen víz keletkezhet, és ez gyakran meg is történik. Az 1995–98 között vizsgálódó európai ISO infravörös távcső bármerre is nézett az égen, mindenütt észlelte a víz infravörös spektrumvonalait. Kiderült, hogy még magukban a csillagködökben is kondenzálódik víz, hideg kozmikus porfelhőkben pedig molekuláris, de jégkristályos víz is jelen lehet. Sőt, még egy 11 milliárd fényév távolságra lévő kvazár fényében is kimutatták a víz spektrumvonalát!

Ha a Tejútban van víz, akkor a Naprendszerben is kell találnunk – mármint a Földön kívül. Tudjuk, hogy van némi víz(gőz) a Vénuszon, víz(jég) a Marson, az óriásbolygók légkörében, de holdjaikon is, sőt, az üstökösök magjában, de még a távoli Kupier-övi objektumok spektrumában is találtak vízjég jelenlétére utaló nyomokat.

És akkor mi a helyzet a Holddal? Fontos kérdés ugyanis, hogy az Artemis-program – melynek előhírnökét november 16-án bocsátották fel – leendő asztronautái mit „isznak” majd a szomszéd égitesten?

A Hold nagyon száraz égitest. Tömege csupán 81-ed része a Földének, gravitációs mezeje nem tart meg semmilyen légkört és illóanyagokat, a Nap pedig tökéletesen kiszárította a felszín jelentős részét. Olyannyira, hogyha a Hold vízkészletét szétterítenénk a teljes égitesten, csupán egyetlen molekulányi réteg vastagságú hártyára telne belőle. Ám, mivel a korszerű műszerek rendkívül érzékenyek, e szárazságban mégis sikerül kimutatni a víz jelenlétét. 2020-ban például a NASA SOFIA műszere talált vizet épp a Clavius-kráter fenekén, méghozzá a kőzetekbe zárva, 3 g/m3 sűrűségben. Ez az érték jóval több, mint ahogy azt az 1969-ben kezdődő holdraszálló NASA-missziók asztronautái megállapították! A holdi pólusokon, az örökké fagyott régiókban pedig valószínűleg még ennél is több víz(jég) jelenlétére lehet számítani, ami talán elég ahhoz, hogy a jövőben egy holdbázis vízigényét fedezze.