Az ormányosbogarakat könnyű felismerni, mert szinte alig ismerünk más állatot ilyen megnyúlt kitinképződménnyel a fején. Ennek végén található a szájszerv, amely ugyan táplálkozásra szolgál, de a szaporodásban is óriási a jelentősége! Azért olyan sikeres e rendszertani csoport, mert az ormány lehetővé teszi, hogy a bogár a külvilágtól védett helyre, a tápnövény szárába rakja el a petéit, így a lárvák biztonságban tudnak fejlődni. E szaporodási mód eredménye, hogy az ormányosbogarak hazai fajszáma 1231!
A földön 70–130 ezer közötti lehet a fajok száma, a bogarak közül ez a legnépesebb csoport, de rendkívül sok még a feltáratlan lehetséges élőhely – főleg Ázsiában.
Szinte az összes fajuk növényevő, többnyire a növények szárát, leveleit, termését eszik, és majd’ minden hazai lágyszárú növényfajnak van ormányosbogár-fogyasztója, de a legtöbb faj nagyon sok tápnövényen megél (polifág).
A magas fajszám változatos életmódot takar, napi aktivitásuk is sokféle. Számos közülük nagyon ritka, mert táplálék- vagy élőhely-specialista, de sokuk semleges élőhelyigényű, mi több – emberi közreműködéssel –, világszerte nagyszámú inváziós fajuk is előfordul. Dísznövény-szállítmányokkal például rengeteg ormányos szóródik szét a földön: a gyökérlabdákban megtalálható peték, lárvák akár napok alatt is szinte bárhová eljuthatnak.
A sivatagoktól a trópusi esőerdőkig mindenhol jelen vannak, még vízinövények szárán is (így pl. tündérrózsán, vízi tökön, sulymon), és ezek a szárazföldre csak telelni húzódnak ki.
Hazánkban viszonylag sok bennszülött fajuk él (pl. a Bakonyban, a Bükkben, a Zemplénben, a Bodrogközben). Ezek – a csökkenő élőhely-kiterjedés ellenére – csak kis számban védettek (itthon összesen hat fajuk). Ha előfordulási helyükön, pl. egy erdőben erdészeti munkát végeznek, egyes rövid életű fajaik kifejlett példányai gyakorlatilag eltűnnek, mert képtelenek a jelentősebb helyváltoztatásra.
A szakemberek számára nehezen kutatható csoport, mivel a gyökéren vagy a talajszinten tartózkodó egyedei szinte megtalálhatatlanok. Sokáig számos fajukat ritkának gondolták, de később kiderült, hogy szimplán csak nem jó helyen keresték őket. Sok hazai faj életmódja így is ismeretlen. Vizsgálatukhoz különösen erős elhivatottság kell! Hazai szakemberük, Szénási Valentin, a Duna Ipoly Nemzeti Park természetvédelmi őrkerület-vezetője kisgyerek kora óta kutatja e különlegesen szép, picike élőlényeket. Mert többségük tényleg apró: itthoni átlagméretük 2-3 mm! Sok hazai faj az igazi szépségét csak mikroszkóp alatt mutatja meg.
Elterjedésük feltérképezése – főleg a bennszülött, csak hazánkban élő fajok esetében – igen fontos természetvédelmi feladat. Ezek világállománya nálunk él, nincsenek máshol, csak mi őrizhetjük meg őket! Mindemellett egyes élőhelyek, erdők természetességi foka – sok más faj mellett – e bogarak segítségével is meghatározható.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
