Nancy üzenőfalát frissítem a világ legnépszerűbb közösségi oldalán. Ő épp a Richard-hurrikán elől bujdosik háza védett szegleteiben, és mobiltelefonján tájékoztatja szerte a világban élő barátait sorsa alakulásáról. A sűrű felhők elvonulására nemcsak Nancy vár, hanem Belize teljes lakossága és gazdasága is.

Veszélyes környék

Nancy egyébként Belize Cityben a Kreatív Művészeti Intézet épületének kávézóját vezeti. Hibátlan angolsággal és óriási, csillogó-mosolygó szemekkel invitált meg egy frissen facsart narancslére, amikor némi enyhülést kerestem az egész napos fotózást megszakítva a déli napsütésben. Csak kisebb sétát akartam tenni az öböl itteni, eldugottabb, turisták számára érdektelen részén, aztán igazából csak pár perc hűvösségre vágytam a 37 Celsius-fokos melegben és szinte százszázalékos páratartalomban, helyette azonban nagyon sok narancslevet, sok érdekes történetet és egy földrészeken átívelő barátságot kaptam a büfés hölgytől.
A 80 ezres város külső, saját bevallása szerint biztonságos részén lakik, ám óva int attól, hogy helyi ismerős nélkül bóklásszam a környéken. A rablógyilkosságok és más erőszakos esetek szinte mindennaposak, de azt még az itteniek sem tudják eldönteni, hogy a helyieknek vagy az idegeneknek veszélyesebb-e a terep. Az egyik – innen már elköltözött – ismerősömet szinte minden városi gyaloglásán elkapták, többször is megkéselték, amikor látogatóba visszatért a városba. Hiába, a helyi erők nem igazán szeretik, ha valaki közülük mégiscsak a normális életet választja, és a bandavilágot a háta mögött hagyva az országban máshol újrakezdi... Mindenesetre a vidékiek csak akkor utaznak fel a régi fővárosba, ha nagyon muszáj. Bár a közbiztonság a hivatalos adatok tükrében mintha javulni látszanék, a város még mindig a legveszélyesebbek egyike Közép-Amerikában.
Az igazi „belizvárosi” hétköznapokat keresve én sem tudok egykönnyen belemerülni a szemlélődésbe. A központtól pár sarokra már minden jobb szándékú helyi figyelmeztet, nem biztos, hogy erre kéne járkálnom, míg a kevésbé jóindulatú lakosok konkrét jeleit is adják, hogy vagy megyek, vagy maradok egy életre, csak éppen nem életben... Nem is csoda, hogy Belize legnagyobb városában szinte semmi nyoma sincs a klasszikus értelemben vett turizmusnak. Pár hotelecskét, panziót és éttermet leszámítva szinte semmi sem szolgálja azt az iparágat, ami az ország GDP-jének közel 20%-át adja és a dolgozók 25%-át foglalkoztatja!

Prospektus-Belize

A komoly pénzösszegek nem itt, Belize Cityben koncentrálódnak, hanem a turistákat százezerszámra vonzó szigeteken, különösen pedig az Ambergis-félsziget legnagyobb városában, San Pedróban, amelyet már Madonna is megénekelt 80-as évekbeli La Isla Bonita slágerében. Miközben az ország nagy részét szinte teljesen elhanyagolják, a kormány és a köreihez közeli befektetők csak a már meglévő, nagy hírű turistaparadicsomokat fényesítik és fejik egyszerre (hasonlóan az indonéziai Balihoz). Legyen szó útvagy kórházépítésről, vagy akár csak kisvállalkozóknak szánt támogatásokról, a pénz szinte egésze ide áramlik. Ezzel szemben az ország szárazföldi része – a gerincútvonalakat leszámítva – szinte járhatatlan, az infrastruktúra a múlt század eleji időket idézi. Ennek tükrében az is érthető, hogy szinte mindenki a turisztikai ágazatban akar elhelyezkedni és befektetni, hiszen a turisták nyilván több pénzt és borravalót hagynak az asztalon, mint a sokszor a rabszolgatartó időket idéző banánültetvényesek...
A turizmuson kívül persze valóban nem támaszkodhat sok minden másra ez az etnikailag roppant színes kis ország. Az ipart és a lakosság energiaigényét kielégítő nyersanyagforrás nincs, a 80–90-es évek amerikai részvétellel zajló kutatásai jórészt hiábavalónak bizonyultak. Minden külföldről jön, ami nem eredményez alacsony árszínvonalat. Zajlanak ugyan kísérletek a hullámés napenergia, ill. a biomassza felhasználására, ám ez csak a távoli jövőben okozhat majd érzékelhető változást.
A turisták addig is áramlanak a jól kiépített tengerpartokra, hisz azok valóban csodákat rejtenek. Óriási barlangrendszerek húzódnak alattunk, a Blue Hole beomlott tenger alatti barlang helyén keletkezett, hatalmas ürege például valódi világszenzáció. A világ legszebb merülőhelyének megszavazásakor pedig már többször volt nyertes belize-i helyszín. Nincs is ezen mit csodálkozni, hisz az ország szinte teljes hosszában elterülő korallzátony-rendszer a második legnagyobb a világon az ausztrál bajnok után!