Északi kezdőpontja Svédország első nemzeti parkja, az Abisko területén található, a Torneträsk-tó partján, a sarkkörtől 200 kilométerrel északra, déli vége pedig a Vindelfjällen, Európa egyik legnagyobb természetvédelmi területére esik.

A négy, nagyjából egy-egy hetes gyaloglást felölelő szakaszból a legnépszerűbb a legészakibb, Abisko és Nikkaluokta közötti 120 kilométeres rész.

Egy svéd sarkkutató, Adolf Erik Nordenskiöld már 1880-ban javasolta, hogy amerikai mintára hozzanak létre nemzeti parkokat Svédországban is. Aztán közel három évtized telt el, mire megalkották azokat a természetvédelmi törvényeket, amik alapot szolgáltattak a nemzeti parkok létesítéséhez. Köztük is legelső volt az 1909-ben megalapított Abisko Nemzeti Park. Ebben az időszakban hozták létre polgári kezdeményezésre a Svéd Turisztikai Egyesületet (Svenska Turistföreningen, STF) is, amely máig komoly szerepet vállal a túraútvonal fenntartásában.

Fotó: Andres Ello ©Shutterstock
Királyi panoráma – Bár a kungsleden a királyok útja, egyetlen skandináv király sem köthető az elnevezéshez. a köznyelvben a páratlan természeti értékek nemesítették királyivá e túraútvonalat. az ösvényről kétségkívül legvonzóbb letérő a kebnekaise csúcsához vezet, mely minden nyáron ezreket vonz

Ha nagyjából egy hét áll rendelkezésünkre, akkor mindenképpen célszerű megcélozni az ország legmagasabb hegyének tövében épült menedékházat. A szállás azonban nagyban különbözik az útvonalon megszokottól: itt nyüzsgő forgatag fogadja a 27 kilométeres szakasz megtétele után érkező túrázót. Étterem, zuhanyzó, konyhák, bolt és utazási iroda található a szálláshelyen, ahová a rövid időre érkező, csak a csúcstámadásban érdekelt „hegymászókat” igény szerint akár helikopteren is ideszállítják.

A Kebnekaise ikercsúcsának ormait kecses, havas ív választja el egymástól; a valamivel magasabb, 2104 méteres déli csúcstól ugyan csak 100 méteres séta a nyolc méterrel alacsonyabb északi orom, de a nyáron is vastag hótakaró és a gerinc mindkét oldalán tátongó szakadék a többséget elriasztja a második csúcsmenettől. A déli csúcsot sok éven át 2114 méteren jegyezték, azonban egy tíz évvel ezelőtti mérés kimutatta, hogy a gleccserek meglehetősen gyors olvadásának hatására a Kebnekaise veszített magasságából. Ha az elkövetkezendő nyarak is hasonlóan melegek lesznek, az északi csúcs hamarosan „túlnövi” déli nagytestvérét.

A túra levezető sétájának számít a Kebnekaise menedékházától Nikkaluoktáig tartó 19 kilométeres útszakasz. Az enyhén ereszkedő gyalogút nyírfaerdők közé vezet, ahol táblák jelzik az egyre fogyó kilométereket. Aki szeretné, elkaphatja a Ladtjojaure-tavon közlekedő kishajót, így 5 kilométert lefaraghat a túra végéből. Nikkaluoktába érkezve választhattunk, hogy a vadromantikus – és helyi szinten luxusnak számító – menedékházban alszunk-e, vagy buszra szállva beutazunk a térség legnagyobb városának számító Kirunába.

Fotó: Gebauer Szabolcs
A tundráról a jégre – A jégvilág és az erdővidék között nagy kiterjedésű tundra húzódik. Ennek felső részén a köves tundra veszi át az uralmat a hidegtűrő növények fölött

Tudtad, hogy Svédországban a természetjáróknak alkotmányban rögzített jogai vannak? Többek közt erről is olvashatsz a teljes cikkben, a nyomtatott magazinban!