Ám Ladakh első látásra kietlen tájai egy évszázadok óta virágzó kultúra otthonát is jelentik. A vidék csak látszólag lakatlan: száraz kőrengetegét itt-ott takarosan megművelt szántók és gyümölcsöskertek keltik életre, kolostorainak pompája és ezerszámra lobogó imazászlói pedig ünneplőbe öltöztetik. Ladakh máig szinte tapintható misztikuma még a sokat tapasztalt, szkeptikus utazót is ámulatba ejti.

Fotó: Szabó Zoltán

Peremvidéki bástya

A hazánknál alig nagyobb Ladakh földrajzi elszigeteltsége ellenére évszázadokig a régió legbefolyásosabb királysága volt, és szoros politikai kapcsolatokat ápolt a ma Pakisztán részét képező Baltisztán uralkodóházaival. Jólétét stratégiai elhelyezkedésének köszönhette: a Selyemút egyik fontos csomópontjaként kereskedelmi összeköttetést biztosított a Belső-Ázsiából dél felé tartó karavánok számára.

Bár a Selyemút gazdagsága a múlt homályába vész, Ladakh nem vesztett stratégiai jelentőségéből. A vidék a földrajzi értelemben vett Kasmír része, amely több mint fél évszázada emberéletek ezreit követelő, parttalan területi vita tárgya Pakisztán, India és Kína között. Ladakh katonai súlyát mi sem jelzi jobban, mint az, hogy területének nagy része hadászati felvonulóterep, infrastruktúráját – repterét és úthálózatát – is ennek köszönheti. Majdnem minden ladakhi mellé jut egy katona is: India több mint 200 ezer katonát állomásoztat a 290 ezer civil lakost számláló vidéken.

Égi átjáró – 5400 m magasan imazászlók vigyázzák a Khardung-hágó tetejét. Az átjáró a múlt század közepéig élénk forgalmat bonyolított: évente 10 000 ló és teve kelt át rajta – karavánutakkal összekötve Ladakhot és Belső-Ázsiát

Fotó: Szabó Zoltán

„Imagépek” – A tibetiek kétféle módon is automatizálták az égiekkel való kapcsolattartást: imamalmok papírhengerére és imazászlókra mantrák (varázsformulák) ezreit-tízezreit nyomtatják, és kézi erővel, mozgatással, vagy a szél segítségével „hozzák működésbe”

Fotó: Szabó Zoltán

Bár politikailag India részét képezi, Ladakh kulturális, nyelvi és természetföldrajzi szempontból is Tibethez áll közelebb. A Tibeti-fennsík nyugati peremén fekvő, Kis-Tibetként is ismert térség a 9. sz. óta a tibeti buddhizmus fontos bástyája.

Ám Tibet 1950-es kínai megszállása óta immár a vallás fellegvárának szerepét tölti be. A ladakhi főváros, Leh tőszomszédságában fekvő Choglamsar egykori poros falucskájában az 1959-es Kína-ellenes felkelés óta tibeti menekültek tízezrei leltek új otthonra.

A 20. század második felében Ladakh a világ egyik legjelentősebb buddhista közösségévé vált, ahova a ma Dharamszalában, a Himalája déli előhegyeiben lévő településen élő dalai láma is minden évben ellátogat.