Apró, eldugott szeglet a Sziklás-hegység déli részén. Kiszáradt tavak, mélyen bevágódott folyó, kialudt tűzhányók. Hatalmas dűnék, zöld körök, Krisztus vére. Hasadékvölgy indiánokkal és spanyolokkal. Vályog mindenhol, régi és mai pueblók, Karl May tévedése. Egy 2000 fős nép, amelynek a házára mindenki kíváncsi

A nyugati határszélen fekvő tájegység és nemzeti parkjának neve összeforrt a szelíd lankák, gombákban gazdag erdők, vadvirágos, lepkékben dúskáló rétek mozaikjai alkotta tájképpel, a szerekkel, ősi templomokkal. Noha napjaink embere számára nagyon természetes állapotúnak tűnik a vidék, valójában a táj általunk ismert és szeretett képét az őrségi ember alakítja gazdálkodásával – mintegy ezer éve

Az Alföld lapos, az Alföld unalmas, szántóföld az egész, a puszta szó is azt jelenti, hogy nincs ott semmi. Ezek a leggyakoribb előítéletek nagy síkságunk tájképével kapcsolatban. Az itt élő emberek mégis szeretik, nehezen szakadnak el tőle. Mert az Alföld ugyan lapos, de egyáltalán nem unalmas!

Sosem voltam múzeumba járó típus. Ha mégis jegyet váltottunk, viszonylag gyorsan haladtam a termekben, ritkán fordult elő, hogy valami önmagában megragadott, a kiállítási tárgyak melletti kis táblák elolvasása is a feleségemre maradt.

Ha az azerbajdzsáni fővárosból, a Kaszpi-tenger menti Bakuból a partvidéket követve északnyugat felé indulunk, egy óra múlva már feltűnnek a Kaukázus vonulatai. A Keleti-Kaukázus lábánál járva csapadékszegény, száraz sztyeppen haladunk. Az ország területén 4000 m fölé emelkedő (Bazardüzü 4466 m) fővonulat még messze van, de a nagy hegyvilág előhegyei is rejtenek különleges helyszíneket. A Xizi (Khizi) régiót elérve ezek egyike a Candy Cane-hegység. E név egy angol utazótól származik, nem is hivatalos, de a turizmusban gyorsan elterjedt. Ráadásul nem is hegyvidék, hanem egy hegylábi dombság és az angolszász világban népszerű, klasszikus „karácsonyi botnyalóka” (candy cane) mint névadó sem épp azeri motívum...

Közép-Ázsiában járunk, a Kaszpi-tenger keleti partvonala és a Kugitang (Köýtendag)-hegység, illetve az Amu-Darja és az iráni határ mentén húzódó Kopet-dag-hegység között elterülő Türkmenisztánban. A tranzitvízum mindössze ötnapos tartózkodást enged, úgyhogy irány a sivatag. A fővárosból, az új épületállomány márványkoncentrációja miatt teljesen fehér és hangulatát tekintve utópisztikus, egymilliós Aşgabatból indulunk.

Az ormányosbogarakat könnyű felismerni, mert szinte alig ismerünk más állatot ilyen megnyúlt kitinképződménnyel a fején. Ennek végén található a szájszerv, amely ugyan táplálkozásra szolgál, de a szaporodásban is óriási a jelentősége! Azért olyan sikeres e rendszertani csoport, mert az ormány lehetővé teszi, hogy a bogár a külvilágtól védett helyre, a tápnövény szárába rakja el a petéit, így a lárvák biztonságban tudnak fejlődni. E szaporodási mód eredménye, hogy az ormányosbogarak hazai fajszáma 1231!

Még mélyebbre a kozmoszba, még közelebb a távoli égitestekhez – ezt az élményt adja az amatőr csillagászat és legfőképpen az asztrofotózás. Azonban van egy kivétel, egyetlen égitest, amelyhez eddig nem tudtunk igazán közel jutni, mi, a csillagos eget „szerelemből” fotózók: ez pedig a legközelebbi csillag, maga a Nap