„Öt támaszrudas szánt fölszerelt, hószínű prémet arra tett, rénborjúbundát földobott, szánjának végibe földobott, ülése mögé kötözött. Azután sátorába ment…”
Ballada a rátarti lányról (nyenyec dal, Bede Anna fordítása )
Most biztos, hogy mindenki Fekete István örökbecsű ifjúsági regényeire gondol. Minimum a Tüskevárra, a szerencsésebbek és kitartóbbak a még sokkal jobb Téli berekre, amelyek amúgy a Kis-Balaton vidékén játszódnak… De mit takar e tájnév, milyen történetek húzódnak meg mögötte, és hogyan változott...
Ködbe burkolózó sziklacsúcsok, lassan alattunk maradó fenyvesek, birkanyájakkal tűzdelt havasi legelők. A Transzfogarasi úton felfelé kanyarogva csendben eltörpülnek a távolban Fogarasföld falvai, előttünk pedig felbukkan a hegybe fúrt alagút rézsútos bejárata.
Lehet „nemzeti” a múzeum, a színház, a bank, a válogatott, sőt újabban a dohánybolt is. De mitől nemzeti egy park? És gondoljunk bele a szókapcsolat második felébe is: a Nemzeti Múzeum olyan, mint egy múzeum, a Nemzeti Színház olyan, mint egy színház, de a „nemzeti park” többnyire nem olyan...
A Fjällräven Vándortúra a táj kihagyhatatlan látnivalóit köti össze.
Az európai természeti látványosságok között is egyedi hangulatú Balaton-felvidék kivételes látványt mutat az ott kirándulóknak, túrázóknak. A Fjällräven ötnapos, nyári gyalogtúráján egyszerre...
Meg mindenkinek… A következő életmód trend, a japán shinrin-yoku ugyanis egyenesen azt hirdeti, hogy egy szép erdőben, hatalmas fák között eltöltött idő nemcsak lelkünknek tesz jót, de hatékonyan csökkenti a stresszt és erősíti immunrendszerünket.
Már egy ideje csak a saját fújtatásom hallom. Hát megállok egy szusszanásra, és elmerülök a környező tájban: lámák és alpakák legelésznek a kopár lankákon, a távolban pedig hófedte, csipkézett gerincek. 5000 m-es tengerszint feletti magasság közelében járunk, ami még az edzett szervezetet...
Belépünk az elsötétített vályogházba. Bent félhomály, koszos falak és alacsony, egyszerű fabútorzat fogad. A kereskedő leültet az asztalhoz, ahol már ott a karátmérleg, csipesz és drágakőlámpa. Kuncogó gyerkőcök lábatlankodnak az asztal körül, a már jól ismert muzungut, azaz „fehér embert”...
A Krokodil Dundee több jelenetét is a Top End legnagyobb nemzeti parkjában, az Arnhem-plató szélén fekvő, fél Dunántúl méretű Kakadu Nemzeti Parkban vették föl. Persze nem kint a vadonban, hanem a nemzeti park egyik autóparkolója melletti domb tetején!
Vacsorameghívásunk van. Hányra érkezzünk? Pittyen a telefonom Dél-Amerika szinte kizárólagos ingyenes üzenetküldőjének értesítő hangjával: „8-ra. Vagy 9-re. Vagy fél10-re.” Na, akkor mi a teendő? Osztok-szorzok, az osztó a kisebb gyerekünk esti kidőlési hányadosa. Megegyezünk a kilencben. Kilenc...
Egész Chile úton van. Tényleg. Szerintem mindenkivel találkoztunk az utakon… A családok szabadságon, így mi is kivettünk néhány napot, és a sivatagos Vallenárból a hűvösebb „Dél” felé vettük az irányt.
