BÁLNAMENTŐK – A Sea Shepherd újra harcba száll
A Déli-óceán e szegletén – mondják – évente csak két-három napon ilyen tükörsima a vízfelszín, a személyzet mégis tengeribetegség elleni tablettával kínálja a sporthajó utasait. A fedélzeten lévők Ausztrália egyik híres nemzeti parkjába, a tasmániai Bruny-sziget partvidékéhez igyekeznek; nekem az utazási iroda ajándékba adta a túrát, mikor elmondtam, hogy már negyedszer veszek részt az antarktiszi bálnavédelmi programban. A Sea Shepherdemblémát viselő sapkám láttán a legénység sem csodálkozik, hogy visszautasítom a pirulát – pontosan tudják, hogy tegnap érkeztünk vissza a korántsem ilyen békés antarktiszi vizekről
„Köszönjük, amit a bálnákért tettetek, gratulálunk a csapatnak!” – mondja lelkesen a vezető, és a turisták örömmel kapcsolódnak be társalgásunkba. Közben elhaladunk Ausztrália legmagasabb, bizarr sziklaformái mellett, melyeken albatroszok és pingvinek tanyáznak. Leállított motorral a közelükbe úszva szemléljük a sziget medvefóka-kolóniáinak családi életét, anélkül élvezzük a társaságukat, hogy megzavarnánk őket. Tudomást sem véve rólunk, időnként játékosan az óceánba csobbannak, hogy aztán meglepően akrobatikus mozgással jussanak vissza a lapos sziklákra, ahol folytatják napfürdőjüket.
Kényelmes és látványos turistakirándulásom magyarázata: 2011. március eleje van, és úgy tűnik, a Sea Shepherddel együtt búcsúzom a Déli-óceántól. Talán soha többé nem kell visszajönnünk, új bálnavédelmi csatát folytatni a fagyos vizeken. Itt a természetbúvár-szemlélődés ideje!
A természet tökéletességében gyönyörködve nem tudtunk nem hinni a japán illetékesek nyilatkozatában, miszerint az Ausztráliához tartozó Antarktiszi Bálnavédelmi Terület végre betöltheti 1986-ban kapott feladatát, és a bálnák biztonságban vándorolhatnak a táplálékban gazdag vizekkel övezett, fagyos kontinens térségében.
Tokiói vihar
A 2011. február 20-án napvilágot látott nyilatkozat – miszerint a Sea Shepherd radikális fellépése miatt súlyos gazdasági helyzetbe került japán bálnavadászat nem folytatható a jövőben az antarktiszi térségben – sajnos komolytalan ígéretnek bizonyult. A nyár folyamán a japán belpolitika ringjében rendszeresen mérkőztek meg a beszüntetést követelő liberálisok és a bálnavadászat hagyományát éltető, nemzeti büszkeségre alapozó szélsőjobboldali politikai csoportok. E csatározásoknak aztán a Japán Halászati Minisztérium illetékesének októberi nyilatkozata vetett véget.
A döntés értelmében a 2011. márciusi földrengés és szökőár sújtotta országrészek helyreállítási munkálataira folyósított nemzetközi adományok egy jelentős hányadát – 2,28 milliárd jent (kb. 28 millió USD) – elkülönítették az Antarktiszi Bálnakutatás (JAPRA) flottájának biztonsági fedezeteként! A velünk szemben mindig is létszámfölényben lévő bálnavadászmunkások mellé a japán kormány ebben a szezonban zsoldosokat rendelt, és a saját, felfegyverzett biztonsági hajója, a Shonan Maru No. 2 is csatlakozott a flottához. A fegyveresek szerepét nem titkolták: megakadályozni a Sea Shepherd bálnavédelmi tevékenységét, így biztosítani minél nagyobb profitlehetőséget a flottának!
És természetesen mindez összességében szégyenletes arculcsapása volt mindazoknak, akik a Japánt ért katasztrófa hallatán nagylelkűen adakoztak a szerencsétlenül járt szigetországiaknak…
Isteni Szél
Az évközi japán belpolitikai erőfitogtatás már előre jelezte, majd az októberi bejelentés nyilvánvalóvá tette, hogy a bálnáknak ismét szükségük lesz a Sea Shepherdre. Paul Watson kapitány az Isteni Szél hadművelet elnevezést adta a szervezet nyolcadik antarktiszi bálnavédelmi akciójának, melynek 88 fős legénysége 22 országból érkezett, járműparkját pedig két hajó (a Steve Irwin és a Bob Barker), egy sporttrimarán (a Brigitte Bardot), egy helikopter és négy motoros gumicsónak alkotta.
A Déli-óceán romboló vihara
Alig egy hete hagytuk el a nyugat-ausztráliai Al banyt, amikor 2011. december 24-én a japán bálnavadász - flotta nyomára bukkantunk. Míg a mi célunk az volt, hogy a Nisshin Maru, a bálna test-feldolgozó monstrum közelébe férkőzzünk, a vadászok flottája mindent megtett, hogy távol tartson minket tőle. A Shonan Maru No. 2 felfegyverzett biztonsági hajó és az egyik Yushin Maru szigonyágyús hajó a Sea Shepherd hajóinak követését kapta feladatául. Koordinátáink állandó közlésével sikeresen óvták a Nisshin Marut a velünk való találkozástól. Az üldözés során egy hatalmas viharban megsérült a Brigitte Bardottrimarán, amit a Steve Irwinnek vissza kellett kísérnie Fremantle-ba (Nyugat-Ausztrália). A japán kormány biztonsági hajója szorosan a nyomunkban volt; abban bíztunk, hogy kapitánya be fogja tartani a bálnavadászatban érdekelt hajókra vonatkozó ausztrál törvényt, és nem lép be az ausztrál partvonaltól számított 200 tengeri mérföldes zónába. Így a január eleji kényszerű visszatérésnek legalább annyi haszna lesz, hogy sikerül megszabadulnunk tőle. Ám várakozásainkkal és az ausztrál törvényekkel egyaránt szembemenve, a Shonan Maru No. 2 egészen 12 tengeri mérföldnyire megközelítette a kikötőt!
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
