Százhúszezer-háromszáz: 1856 és 2016 között ennyi hektárral lett kevesebb a szőlőművelés alatt álló terület a mai országterületre vetítve. E bűvös számadat mögött hazánk egyik legfájóbb tájgazdálkodási problémája látszik körvonalazódni. A valaha pezsgő életnek helyet adó szőlőhegyek halálát és az agrár „rozsdazónák”, a külterületek szürkeingatlanjainak születését jelzi mindez.

A holládi-hegy novemberben. Szépen kirajzolódik a tájgazdálkodási modell, illetve annak maradéka: a völgy aljában a pince, körötte a laposabb részen a kaszálógyümölcsös (helye), felette pedig a meredély, ahová felfutott a birtoktest. Ahol erdőborítottságot látni, ott szinte mindenütt szőlők voltak. A helyi közösség által életre hívott Kámán-túra érinti ezt a területet

Középkori eredet

A szőlőhegyek sajátos belső szerkezettel rendelkeztek, amelyet a racionális gazdálkodás, a „józan paraszti ész” tiszta és egyszerű logikája hívott életre. Ez elsősorban a művelésben, valamint a pinceépületek elhelyezkedésében és felépítésében öltött testet. A telkek hegy felőli, meredekebb oldalát ültették be szőlővel. Volt olyan kitettségű lejtő, ahol a dűlők oldalát teraszosították, vagy a szüretelést megkönnyítendő kötélpályát is használtak. A szőlőhegyek elengedhetetlen tartozékai voltak a gyümölcsfák is, de sosem a mai értelemben vett ültetvényekre kell gondolnunk, hanem az összetett tájhasználatot mutató, ún. kaszálógyümölcsösökre, amelyeket régen egyszerűen rétnek hívtak.

Néhány száz éve még mai ésszel szinte felfoghatatlan szerepe volt a gyümölcsösnek és a gyümölcs általános népélelmezési szerepkörének, s az egyik fő termelési helyszín a szőlőhegy volt.

A kaszálógyümölcsösök általában nem kaptak óriási besugárzást, nehezebben száradtak ki, ami üdvös volt a szintén nagy becsben tartott szénatermésnek. A szőlősgazdák a helyi adottságokat jól tűrő gyümölcsfajtákat szaporítottak, létrehozva ezzel egy, az adott helyre optimalizált fajtakört. Mára e fajták a táj és a gazdálkodás fokozatos átalakulásával szinte teljesen eltűntek.

Megmentett fajta. József mutatja az egyik megmentett gyümölcsfát – valamennyi külön számkóddal ellátott. A fajtamentő akciónak komolyabb szerepe is lehet. Az éghajlat változásával főszerep juthat e növényeknek, hisz kipróbált túlélők: ki tudja, hány év gondozás nélkül is életben vannak. Alapot adhatnak a jövőben termesztendő gyümölcsfajták nemesítéséhez

A Marcali-hát északnyugati szegletében megbújó, mintegy 200 lelkes Hollád fölötti Bari-hegyen néhányan még megpróbálják életben tartani a szőlőművelés hagyományait. Kabai Gergely – aki nem mellesleg társadalomkutató – helyi szőlősgazdaként többedmagával fajtamentő akcióba kezdett. Az egykori szőlőhegy minden szegletéből összeírták a még fellelhető, régi gyümölcsfákat. A néhai több tízezres állományból úgy 600 maradt, belőlük kezdődhetett a fajták elkülönítése és szaporítása, és már van olyan fajtájuk, ami a közösségi génmegőrző akció keretében megmenekült! A kerten kívüli példányai elpusztultak, csak „bent” lelhető fel élő egyed.